Kis "fatornyos" falumnak, mindíg az volt a szerencséje, hogy szülötteiből, esetleg elszármazottaiból, vagy az ide letelepedettekből, mindíg összeállt egy kis csapat, akik élére állva valami jó és nemes ügynek, vitték előre a falut. Sportban, kultúrális  vonalon stb. Lassan én is "tükének" számítok, az a harminc év, amióta itt vagyok, azzá tesz. Azóta veszek részt, eleinte tevőlegesen, illetve mostanában már csak lelkes szemlélőként  az ezirányú törekvésekben

A tegnapi napon is ünnepelt a falu. Egy 200 éves, romos épület ujjászületését. Valamikor templomnak épült volna, de nem az lett, így torony sem került mellé,. A templom - másik helyen - nagyobb méretben épült fel, itt pedig magtár lett. Rendkívül lepusztult állapotban tengette életét ez a - római alapokra épült - egyterű épület, mikoris egy lelkes tanár  ember - a falu szülötte - elhatározta, hogy megmenti az enyészettől. Először is - amatőr régészként - feltárta az épület alapjaiban lévő római maradványokat, majd pályázatok útján pénzeket "koldulva", egyre több embert maga köré gyűjtve, az épületet csodálatos állapotba hozta. Állandó, vagy időszakos kiállítások helye lett az épület, tegnap avattuk. Remek ötlet, hogy három olyan művész képeivel, szobraival, akik szekcsői lányt vettek feleségül.  Egy francia festő, egy német szobrász és egy pécsi fotóművész. alkotásaival. A kiállítás címe - jó értelemben véve "áthallásosan" - az, hogy "Szerelmem Dunaszekcső".

Büszke vagyok a falumra ! A bejegyzés címe, a falum római kori neve.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.