A bejegyzéseket nem igazából az eredmények motiválják, de az kétségtelen, hogy egy puskadurranással záródó esemény kerekebb, mint az "üresjárat". Történések mindig vannak, mert egy erdei lesen ücsörgés soha nem eseménytelen, sőt, gyakran rendkívül izgalmas.Már megszámolni sem tudom, hányadszorra kapaszkodok fel a kedvenc lesemre, de az sokat mondó, hogy a les létrájához vezető füves-gazos utat, a tiszta földig kijártam már.

Közben voltak disznós "kalandjaim" bőven, hiszen hetek óta egy konda kerülgeti a szórómat, de eddig csak egy disznó dugta ki az orrát a bokrokból, de kijönni már nem volt mersze,  később viszont biztosan megtette, mert a kiszórt kukoricámat reggelre teljesen felpucolják a sertevadak.

Szarvasok is oldalognak a szóróm környékén, egy-egy anyját hívogató borjú nyekergése is egészen közelről hallatszik, de ők még a disznóknál is óvatosabbak. Kezdem azt hinni, hogy a disznók és a szarvasok a köztudottan egymás iránt érzett unszimpátiájuk miatt "szabotálják" a terített asztalt.Kivárják egymást, így csak a késő éjszakai órában jönnek a szóróra, amikor én már az igazak álmát alszom otthon.

Általában két-két és fél órát ülök a lesen, ennél többet sosem. Van egy mondásom, miszerint ha egy disznó azt szeretné, hogy én ejtsem el, az méltóztasson ezen idő alatt kilátogatni a szórómra.

Nos, ez az elhatározás még nem született meg, így továbbra is kitartóan kijárok és várom a lehetőséget.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.