A vadásznaplóm számára "évértékelőt" szoktam írni, immár negyven éve. Azért "csak" ekkortól, mert korábban azt gondoltam - nem kevés fiatalos önbizalommal - hogy  a memóriámban majd tartósan rögzül. Hát nem így van. Ugyanis a vadászat adta különleges élményeket valóban rögzíti az emberi agy, de az időpontokat, már nem nagyon. Az enyém legalábbis nem!Jó példa erre a falamon sorjázó őzbak trófeák. A már sárguló, évtizedes agancsok közül,csak egy néhányról tudom, hogy mikor és hol lőttem, de azt szinte mindegyikről, hogy milyen körülmények között.

Nos, az idén is teszek egy évértékelőt, még ha nehéz szívvel is. Illetve tartom magam egy piarista szerzetes tanárom szavaihoz, aki azt tanította - és úgy is élt - hogy a sok pelyva között is meg kell találni a tiszta magot.

Ebből kiindulva összegeznék. Jó hangulatú gerlézések, szép fácánozások, sikeres rókalövések, pár disznó, de a lényeg nem itt van. Nekem a lényeg a vadászat hangulatán van.

A vadásztársaságunk megszűnésének bejelentése  nem éppen hangulatjavító esemény volt, de tartom magam a piarista intelemhez, a rosszban is csak a jót meglátni, így ennek fényében nagyon jó volt, hogy egy bika kilövéséért, csak "karaktergyilkosságot" követtek el ellenem, de igazából nem végeztek ki. Még szerencse, hogy az új földesurak, pallosjoggal nem rendelkeznek, mert akkor nekem annyi! Az első éjszaka jogához meg kevés a falusi hamvas ártatlanság.

Aztán, hogy mit hoz az új év, arra csak a népi mondást tudom idézni, "majd kiadja a világosság"!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.