Ennek a bejegyzésnek hosszú címet kellett volna adni - ezért nem tettem - de ezzel kezdem. A címet a tegnapi vadászat adta volna, azaz: " az egy, néha több, mit a sok"! Magyarra fordítva, az az egy kakas, amit tegnap lőttem, többet jelentett nekem, mint "normál" időjárási körülmények között, az aránylag komótosan emelkedő "gyári"  fácánok  "halomra" lövése.

Először egy kis népi humorral kezdeném. A tegnapi vadászatunk olyan helyen volt, ahol a határ , illetve az ott felhúzott kerítés, egyben a vadászterület határa is, a községet "megáldva" a migráns kérdés kézzel fogható közelségével. Van itt egy kis kocka alakú erdőcske, ahol már a kerítés felhúzása előtt is lesben álltak a rendőrök, az autójuk oldalán a security feliratot viselve. Nos, ebből a feliratból csináltak a falusi "nyelvújítók" szekurity-ot, simán "ty"-vel mondva !

Szóval ennek a ty-s erdőnek az alsó részén álltam le, másodmagammal, mert két héttel ezelőtt is itt lőttem egy gyors kakast, amire dicséretet is kaptam, de valahogy felemásat, mert így szólt : "jól van fater ". Még szerencse, hogy Gábor barát is lőtt egy éppen ilyen kakast, így egy perc után szépen visszagratuláltam neki, éppen ezen szavakkal.

De térjünk vissza a tegnapi naphoz. Előző éjjel esett egy kevéske hó, ami nem lett volna baj, sőt, de ami hozta, az elmaradhatott volna. Ugyanis metsző hideggel berontott szél tábornok, cibálva sapkát, sálat, kifújva a kabátból a meleget. Ezt jobb helyen szar időnek hívják, de nekünk, vadászoknak, ez is jó. 

Tehát a tegnapi egy kakas története a következő:

Viharos széllel hajtva, "toronyba" emelkedve húzott el egy kakas a fejem fölött,  de olyan magasra emelkedve, hogy egy pillanatig vacilláltam, hogy ez a kakas a sörétlövés határán felül van-e, szóval lőjek-e. Nincs mit veszteni, gondoltam,  legföljebb hibázok - ami ilyen esetben nem is olyan nagy blama -  így az előtartást amolyan húzó gerléhez igazítottan, egy kocsirúdnyira becsültem - és így kísértem a puskacsővel a madarat. A kakas sebességére és magasságára mi sem jellemzőbb, hogy kb. ötven méterrel mögöttem esett le. Ezen a napon ez az egy kakas jött rám, de nekem elég is volt.

Ennek a lövésemnek az élménye is örökös marad, mint a mutatós hibázásoké.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.