Samu naplója!
2017.01.15. 14:56
Én ezt nem értem. Már egy hónapja itt lakok, ebben a fűtött házban, a nagy udvarral, ezt a Csupaszőrt is kezdem megkedvelni, pedig olykor elfogja az idegbaj és olyankor a fülembe kapaszkodik. Már arra gondoltam, hogy attól az izétől lesz ideges, amit a gazda már lerágott és kihozza neki, hogy folytassa. Én pedig még csak azokat a kis bogyókat kapom, aminek se íze, se bűze - de hála a Mennyei Nagykutyának - a gazda megkeveri jóféle ízletes löttyökkel. Ha jól nézem, a napi háromszori étkezéstől, már kétszer olyan magas lettem, mint Csupaszőr. Még egy kicsit növök és akkor én fogom az ő fülét kicakkozni. Kölcsön csont visszajár !
Az a része a gazda idomításának, már jobban megy, amikor kihozza a kaját és elosztja köztünk. Azt szeretem, amikor végig ott áll, amíg kinyaljuk a tányért, mert ha hamarabb elmegy, a Csupaszőr iderohan az enyémet nyalni. Micsoda bunkó ! Ilyenkor visítok egy kicsit, hadd higgye a gazda, hogy bántott.
Nos, amikor vége az evésnek, akkor én nagyon szeretek vele menni, mert akkor a pipaszagú szobájába mehetek, ahol a foteljába ugrok és azonnal úgy teszek, mint aki alszik. Szerintem azt már megtanítottam neki, hogy ilyenkor ne zavarjon.
Sajnos nem reggelig tart a jólét, mert éppen akkor, amikor már jól átmelegedtem, menni kell kifelé. Szóra nem hallgatok ilyenkor, mert hülye azért nem vagyok, de a nyakörvemre akasztja azt az utálatos pórázt és akkor már nincs mese, menni kell. Hogy intelligenciámat fitoktassam, ezt a helyzetet én úgy értékelem, hogy a szobalét nekem nem alanyi jogon jár - hanem jutalmul. Majd megpróbálom gyakran kiérdemelni.
Én úgy látom, nem lesz rossz gazda ez a pipás vadász.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.