Ez a hideg paplan, vagy hogyan is mondják az időtalálgatók, ráül az egész országra, de nem mindenütt egyformán. Ahol sok az autó, ott ebből szmog lesz, de ott is, ahol gyárak, erőművek, meg még ki tudja milyen szennyezők eregetik a füstjüket, kormukat, stb.

Faluhelyen már legtöbben fával fűtenek, igaz a fa árának emelkedése elérte a gázét, szóval lassan mindenki visszatér a kényelmesebb és kevésbé környezetszennyező fűtésre. Azt nem mondanám, hogy a falumban csak szép, tiszta füst bodorog a magasba, mert olykor megtömik a kazánt olyan lomokkal, amit a kukába kéne tenni, de a régi reflex szerint, ami éghető, azt elégetik. Miután e kéményseprő szakma valami mássá alakult és hiányszakma lett, a kéményeket ezzel a krematórium módszerrel előbb utóbb tönkreteszi az, aki ezt teszi és a saját kárán jön rá,  hogy a kéményre is vigyázni kell.

Hová is akarok kilyukadni? Oda, amivel elkezdtem. A városi embereket körülvevő egészségtelen levegőre. Amikor a falusi életforma jövőjén "agyalunk" akkor az egyik legfontosabbat kéne bekalkulálnunk, mégpedig a tiszta, egészséges környezetet.

Hogy ezt az egyáltalán nem vicces témát azért valamivel enyhítsem, hozzátenném a saját "ötletem", miszerint az itteni jó levegőt majd zacskós kiszerelésbe fogjuk árulni szegény fővárosiaknak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.