Ahogy a lövészetben is két nagyobb szakág létezik - mármint annak alapján, hogy sörétes, vagy golyós fegyver a "sporteszköz" - a vadászokban  is ekként válik ketté a lelkesedés a nagyvad, vagy az apróvad irányában. Nyilván, elsősorban a terület határozza meg, hogy azon mit lehet jóízűen és sokeresen csinálni, hogy miből van több, fácánból-e, vagy mondjuk vaddisznóból.

Az én ifjú koromban élesen elkülönültek a nagyvadasok az apróvadasoktól, hiszen pl. a disznó még nem hódította meg az egész országot, az alföldi részeket is. Akkoriban egy vaddisznóhajtásra szóló meghívás felért egy kitüntetéssel,  még akkor is, ha a fél országot át kellett autózni érte. Ma már a bugaci szikeseken, vagy a szinte kopár alföldi síkokon is eredményesen vadásszák a disznókat. A fácán pedig egyre fogy, talán nem véletlenül. 

A fiatalabb generáció, már a disznóvadászatokon "szocializálódott", ami nem baj, de az szomorú, hogy az apróvadazások igénye egyre csökken, ahogy mondani szokták, egy-két kakasért nem fognak fél napot kutyagolni.

Jómagam, a sörétes puskát szívesebben fogom a kezembe, mint a golyóst, egy "toronykakas" lövése nagyobb élményt jelent, mint egy szórón csemegéző vaddisznó meglövése, alig pár méterről.

Akképpen, ahogy a mondás tartja, kinek a pap, kinek a papné! Az "ínyenceknek" mindkettő !

Alig várom a holnapot, amikor nagy gyaloglásokkal, fürge kakasokat próbálhatunk puskavégre kapni. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.