Én nem értem ezt az egészet. Most akkor ugathatok, vagy sem. Kicsit kínos, hogy eddig csak vinnyogás jött ki a számon, de erősen figyeltem "udvartársamat" - akit a gazda Vahúrnak hív, de újabban állandóan összekever bennünket, nekem mondja az ő nevét és fordítva, de ez nem gond, úgy oldjuk meg, hogy mindketten csináljuk a parancsot.

Szóval a helyzet az, hogy két nap óta, a gyerekes vinnyogásból ugatást tudtam létrehozni, ennek úgy örülök, hogy folyton gyakorlom is. Először is akkor csinálom, ha az az utálatos, dölyfös macska grasszál el a kerítés túloldalán, még pillantásra sem méltatva bennünket, pedig torkunk szakadtából kiabálunk rá, de mintha tudná, hogy a kerítés megvédi. Már tervezem, hogy egyszer valahol kibontom ezt a drót micsodát és akkor lerendezem ezt a szemtelenséget.

De én akkor is csaholok, ha semmi okom rá, hogy úgy mondjam gyakorlásképpen. Miután tegnap napközben a gazda szobájában jól kialudtam magam, úgy gondoltam, hogy éjszakai is skálázok, kedvem is volt hozzá, mert valahonnan távolból választ is kaptam - ezért jól eltársalogtunk a kedves ismeretlennel. Hogy jobban halljon, ezért torkom szakadtából ugattam, de még "paukoltam" is.

Nos, ekkor jött a meglepetés, mégpedig a gazda formájában. Csak sebtiben kapkodhatta magára a ruhát, ennek az éjszakai göncnek még nem ismertem a szagát, de a gazda hangja is ismeretlen volt eleddig. 

Beparancsolt a bekerített ingatlanomba, konkrétan a fűtött házamba - nem árulkodásképpen - de kutyatársam ezalatt az igazak álmát aludta - és azt a nemrég tanult kemény vezényszavat zúdította ártatlan fejemre, hogy helyeden maradsz !

Kérdem én, ez a hála, hogy megtanultam ugatni?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.