Ahogy anyag sem vész el, csak átalakul, igaz ez a vadászokra és vadászterületekre is. A politika - mint a demokrácia rákfenéje - a vadászterületeket is bedarálta, ugyanis üzletet látott benne. Hagyományosan jól működő, nagy létszámú vadászterületek kerültek olyanok kezébe, akik a földjüket minősítő aranykoronáról azt gondolták, hogy azt a fejen kell hordani. Golyóérett szarvasbika legyek, ha ez nem a feudalizmus újraértelmezése - rosszabb minőségben.

Valamire azért piszokul kíváncsi lennék.Jelesül arra, hogy az újgazdagok, az új földesurak érzik-e azt a fájdalmat, elkeseredettséget, amit okoztak. Nyilván, érzelmi alapon nem lehet milliárdokat összekaparni. A pénz nem ismeri a lojalitást, egyszerűen és érzelem nélkül teszi a dolgát. Mondhatni "önjáró", ahogy a klasszikus mondás tartja, csak az első milliót ( most már milliárdot ) kell bármi módon megszerezni, a többit már lehet akár becsületesen is.  

Hogy jót is írjak, ha már három hét kimaradt az írásokból. Indokom a gépemet érintő "agyátültetés", amitől ez a jószág gyorsabb lett de kiismerhetetlenebb. Ahogy mondani szoktam, az informatikában én csak a kőbaltáig jutottam el. Szóval, hogy jó is történ a sok szarság mellett az az, hogy lőttem egy disznót - az előzőleg leírtak értelmében - nem az én "volt" területemen, hanem vendégségben.

Legközelebb - ha lesz rá igény - megírom.  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.