Több mint kínos, hogy a Hortobágyra még csak most jutottam el, igaz, a környékére már korábban is. A Tisza tó látogatása is csak évről évre húzódó tervezet volt, pedig Abádszalókhoz fűztek vadászos emlékek. Nos, egy nemrég lefutott körút egyik állomása a Hortobágyra vezetett, ahol a turista csalogató programban én is kivettem a részem, egy ekhós szekéren - ahol a világ kicsinységét szépen demonstráló módon - egy izraeli családdal osztottuk meg a lópokróccal letakart padokat.

Igazából a racka nyáj, a szürke marha fogat és a három csikós ostorpattogtatása, az egységesen fekete Gidrán ménes - nekem olyan turista csalogató kategória volt,  mint ahogy az is - ha már a valamikori állattartás az ezzel járó életmód, stb. -  "beszorult" a Hortobágyba. Viszont, a recepció falán találtam egy feliratot, amit most ide leírnék, mert ennél szebben a hagyományokról nem lehet nyilatkozni. Íme: 

"A hagyományokat nem ápolni kell, mert nem beteg.Nem őrizni kell, mert nem rab. A hagyományaink csak akkor maradhatnak fenn, ha megéljük őket." Ezeket a sorokat Sebő Ferenc néprajzos írta le - áldassék ért

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.