A történetem helyszíne ugyan az, mint az előzőnél, talán csak a 40 fok "hűlt" le 36-ra. A sántikáló bakoknak már se híre, se hamva - de nem azért, mert puskavégre kerültek, hanem az űzekedés befejeztével elvonultak valahová a sűrűbe, rehabilitálódni. 

Az előző ittléteimkor is voltak rókakalandjaim, de vagy elméláztam, vagy olyan gyorsan iszkolt őkelme, hogy esélyem sem volt a puskát felemelni. Ezen a kora estén is megjelent a róka, átfutott a keskeny tarló csíkon, de az eddigiektől eltérően, nem tűnt el a kukoricásban, hanem annak szélén egerészni kezdett. Gyorsan előkotortam a mellényzsebből az egércincogó sípot és "rázendítettem". Nem bíztam benne, hogy a rókáig elhallatszik majd, de "vette az adást", annyira legalább is, hogy a tarló közepén maradt. Ekkor már a célkeresztemben volt, csak arra vártam, hogy oldalra forduljon ! 

Megtette ezt a szívességet ! Egy fácánpusztítóval kevesebb !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.