Vízparti mese!
2017.08.27. 11:33
Vasárnap lévén, azt hittem, hogy a halastó nyitását - a hat órát - egy kicsit megkésem, de nem, elsőnek érkeztem. Ilyenkor van a "bőség zavara", bárhová ülhetek, az én saram , ha a halak nem ott lesznek, ahol én próbálkozok.A mozdulatlan tükörsíma vízfelületet a gazdagon felcsalizott horgom törte meg, éppen úgy, ahogy a kissé korosodó hölgy a fiatalító krém reggeli hatástalanságának láttán,a kenőcsös dobozt, a szomorú valóságot mutató tükörbe vágja.
Gyanúsan csendes volt a víz, a pontyok sem "fürödtek", sehol egy biztató halmozgás - amiből már ekkor tudtam, hogy a nyugodt pipázgatásom nem zavarja meg semmi,
Azután mégis történt valami. Egy jókora kecskebéke ugrott ki a partra, éppen elém. Hát te meg mit akarsz tőlem? - kérdeztem, gyermekkori meséim halovány emlékei alapján, amiben a béka egy elvarázsolt királylány, akit egy csókkal ki lehet kiszabadítani béka alakjából. Na ne, ezt te sem gondolhatod komolyan békalány ! Ha a megpucolt ponty helyett, egy szép királylányt vinnék haza, az egy elég nehezen megmagyarázható mesés fordulat lenne.
Ekkor láttam meg a jókora siklót ! A mesés variáció elillant, szegény béka csak a bőrét mentette.
Mese és valóság !
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.