Borotai pincészet.
2017.09.16. 10:30
Viccesen hangzik napjainkban az a mondás, miszerint vadászni éhgyomorral kell kimenni, mert a zsákmányszerzésnek a korgó gyomor a motivációja. Fényévnyi lett a távolság, a vadászó őseink indítéka és a mai, hőkamerás, infratávcsőves gyilkológépek között.
De a vadászat utáni kellemes vacsora, némi jóféle borral leöblítve, bizony jótékonyan koronázza a vadászat élményét, ellentétben azokkal, akik a vadászat után - sokszor a terítéket sem megvárva - elrohannak. Nos, ezen a napon pontosan úgy történt minden, ahogy "illik ". A gerlézés is úgy sikerült, ahogy régóta vágytuk, Délután kettőtől kezdtek a madarak húzni és ötkor - amikor el kellett jönnünk - még javában repkedtek. Sokat mond a gerlék mennyiségéről, hogy négy doboz lőszert küldtem föl rájuk.
Még maradhattunk volna, de egy borászatnál volt időpontunk, vacsorára, borkóstolóra. De nem ám akármilyen pincészetben vendégeskedtünk, hanem a tavalyi évben az "év borászánál". A kemencében sült csülök, a csodaszép borok bemutatása, a házigazda kedvessége - aki nem mellesleg vadász ember is - a jól sikerült gerlézéssel együtt, egy csodálatos, emlékezetes napot eredményezett.
Szerencsés ember vagyok !
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.