Korunk járványa, mentális "szennyeződése" a turizmus. Félreértések elkerülése végett mondom, hogy az igénytelen turizmusról beszélek, amikor nem az érdeklődés hajt valakit, valakiket, hanem a programpontok kipipálása, itt is voltam, szaladjunk, ott is voltam, hajrá tovább, gyorsan egy szelfit, ami ugye abból áll, hogy háttal kell állni a látványnak, amitől az, háttéré válik, mert elől vigyorog a hülye turista, saját magára.

Az olasz városok élhetetlenné váltak, a helybéliek türelme fogytán - mondjuk ki, jogosan. Olyan rétege is megjelent a turistáknak, akik - finoman szólva - sem ütik meg az elvárható viselkedési minimumot, agresszívak, tolakodóak, szemtelenek. 

A Firenzei dóm előtt állva, valami olyan döbbenttel vegyes csodát éreztem, amit még sosem. Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy ezt a monumentális szépséget emberkéz alkotta. Ha Isten alkotta volna, akkor is fő műve lehetne. Nemhiába lett rosszul Stendhal, amikor először meglátta. Én is közel voltam hozzá!  De nem így a keleti kisemberkék sokasága, akik egy gyors szelfi után, már rohantak is tovább. Semmi döbbenet, semmi csodálat. 

Az olasz városok utcáin pedig olykor égzengés és földrengés  keveredésének hangja dübörög végig -  a holtakat is életre keltve - amikor mondjuk ötven turista a guruló bőröndjével végigszáguld egy macskaköves utcán. 

Minden tiszteletem az olaszoké, hogy tűrik mindezt. Tudják ugyan, hogy a turizmus hozza a bevételt, de ez még nem menti a turistát a normális viselkedéstől. 

Az Uffizi képtárról majd legközelebb !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.