Már egyszer nekifogtam az írásnak - nem kevés öniróniával illetve a saját teljesítményemet - amikor a bejegyzésem vége felé megnyomtam egy fránya billentyűt, - amitől az egész, addig leírt szóhalmaz törlődött. Elment a kedvem az ismétléstől, az újraírástól, egy jó zaftosat káromkodtam - ami minimum tíz miatyánkot jelentene penitenciában - és úgy döntöttem, hogy azt a napot, amiben nem sok sikerem volt, hagyom az enyészetnek. Higgadva kissé, kitaláltam, hogy talán egy billentyűbe rejtett kritikus törölte az egészet - megkímélve engem a negatív olvasói véleményektől. 

Az az ominózus nap nekem rémálom volt, szenvedtem a kisebb kaliberre cserélt puskámtól, "akivel" korábban sok szép gerlézős emlékem volt, de a kevés használattól elszoktam tőle, meg ő is tőlem. Nem kínozva magam az emlékezéssel - elég, ha a vadásztársak emlékeznek rá -  annyit azért bevallanék, hogy legkevesebbet a puskám tehetett róla, hogy szarul lőttem.

Ennek a részletes taglalásának a zárszava környékén szállt el a szöveg - huss - és csak az üres monitor meredt rám, valami olyan elégedettséggel, mint amikor egy III/III as ügynök megtudja, hogy a dossziéja elveszett.

Nos, ennyi a történet - ha szerencsém van - ez is törlődik. Ha nem, hát tessék, ilyen az, amikor Diana leszarja a puskacsövet !

Amen ! 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.