Hópihe szerelme !

2018.02.05. 15:49

Hű, de nedves itt minden, alattam, fölöttem víz, mindenki tolakszik, hogy ebből a csúnya szürke zsákból kiszabaduljon és végre elindulhassunk.. Hogy merre? Hát lefelé, mivel a súlyunk arrafelé húz, oda le, ahol  kisebb nagyobb dombok emelkednek, kacskaringós utak vezetnek a házak között. Ahol nincsenek házak, ott fák sorakoznak, vagy felszántott földek.

Na végre, érzem, hogy zuhanok, egyre jobba fázok, didergek, kezd rajtam valami fehérség lerakódni, egyre díszesebb leszek, az esésem is lelassul, szinte libegek. Mellettem is egy szépséges fehérség illeg-billeg, gondoltam megszólítom, hiszen már együtt szállunk. 

Nem akarok tolakodni, de szépséged is lefelé tart ? - szólítottam buturgya szavakkal, mert merre másfelé haladna -  de azért szívélyes volt a fogadtatás, sőt, még a kezem is megfogta. Hópihe vagyok, mondta szelíden, örülök, hogy megismertelek, már azt hittem, soha nem lesz barátom, mert sokáig csak víz voltam egy csúnya felhőben.

Tudom, hogy nem régen ismerjük egymást, de nekem olyan, mintha örökké együtt esnénk - ha nem veszed tolakodásnak, megcsókolhatnálak? Persze, hogy meg, te buta, hiszen már eggyé váltunk.

A felhő és föld távolságát a szépség elnyelte, a repülés gyorsan véget ért, a földön a két kis hópihe egymás karjaiban vált újra vízzé !

Hópihék szerelme egy kis csordogáló erecskében ért véget.!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://acelcsaba.blog.hu/api/trackback/id/tr2913636388

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása