Sár !
2018.02.12. 12:47
Az autómat az erdő sarkán állítottam le, de már eleve megfordulva, orral hazafelé mutatva. Mi ez a kishitűség - kérdeztem magamtól, hiszen már eleve feltételeztem, hogy nem lövök semmit, mehetek haza.
A lesig vezető út próbára tette az egyensúlyozó képességemet - ami nincs - a két lábam három felé akart csúszni, karjaimmal jókorákat kalimpáltam, hogy ne taknyoljak bele a sárba. Szép látvány lehettem !
Minden egyes lépésnél nagyobb sárkolonc ragadt a csizmámra, lassan az egész lábfejemet egy súlyos, egyre súlyosabb fekete szörnyűség alkotta, ami az Istennek sem akart lejönni, akárhogy rugdaltam a lábammal. Hát ha jönni akarsz velem, akkor gyere - mondtam a rohadék sárnak, majd a les alsó létrafokán lepucollak.
Ez csak részben sikerült, így a létrán feljutás is felért egy kisebb korcsolya mutatvánnyal ( azt sem tudok )
Ha a vadászatban csak a kalandot keresném, akkor az idevezető útban már megtaláltam, de hátra volt még a vissza út, ami sötétben botorkálva még nagyobb kihívásnak tűnt. Előre megsúgom, az is lett !
Szép este volt, csendes, nyugalmas, disznó nem jött, a pipám is kialudt, így "zárórát" fújtam és elindultam az autómhoz. Nem akarom részletezni, hogy hányszor kanyarítottam el magam - mintha a sár lelkivilága sérthető lenne, - de az biztos, hogy a teremburáját nem szerepelt köztük.Ami biztos, biztos, én elküldtem a sarat az édes jó anyukájába !
Ez az idei tél a sárról szólt, pedig egy szép havas téli tájnál nincs szebb, amin egy fekete disznó látványa már valóban egy igazi vadászcsemege.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.