Apeh

2009.03.20. 12:21

ŐzNem is tudom, hogy az előző szamaras történetről miért az Apeh, illetve annak egy vezetőcskéje jutott eszembe.

A történet a nyolcvanas évekbe nyúlik vissza, amikor már azt hiszem ilyen néven szerepelt ez a "szimpatikus" szervezet, de még nem volt ilyen félelmetes hangzása az Apeh szónak, pláne nekem, akinek akkoriban szinte semmije sem volt, a nagy fene önérzetén kívül. De pontosan erről lesz szó. Az önérzetről.

Kaptam a telefont a TSZ akkori nagy urától, hogy egy fontos ember jön hozzájuk, pénz múlik a vendégfogadás sikerén, meg kéne vadásztatni, hátha engedékenyebb lesz. Ennyit tudtam az "emberemről", meg még annyit, hogy nemsokára érkezik, a délutánba a pénzügyi tárgyaláson kívül egy bak lelövésének is bele kell férnie.Túl nagy izgalmat nem okozott a hír, vadásztattam én már minisztertől kezdve párttitkárig sok mindenkit. Volt köztük néha rendes is !

Csícsás autó, soförrel ellátva állt meg a házam előtt, abbóll szállt ki, harmincas éveinek a végét koptató, kissé kopaszodó ember formájában az én vendégem. Beinvitáltam, át kellett öltöznie. Egy szép utazótáskából egymás után kerültek elő, a frissen vásárolt ruhadarabok. Mikor felöltözött, egy vadászboltban ácsorgó próbababához hasonlított. Minden új volt. Kezdtem gyanakodni ! Igazából a gyanakvásom akkor vált rémületté, amikor megláttam, hogy a puskáján még lóg az árcédula és a zárdugattyút sehogy sem tudta beleszuszakolni a puskába. Jézus Mária !

Nem szaporítom, sorban hibázta el a közelebbnél közelebbi bakokat. Ilyen nincs, állt bennem tótágast az indulat. Ekkora balfék nem lehet valaki !

A legközelebbi lövés előtt nem a kiszemelt bakot néztem, hanem őt, hogy mi a fenét csinál. Megoldódott a rejtély. Lövéskor becsukta MINDKÉT szemét.

Eddig ment a magázos protokoll, de itt kitört belőlem a "négy elemi."

- Idefigyelj arany barátom, megkérdezhetem, hogy mióta vadászol? - szegeztem neki a kérdést.

Kiderült, itt és most kezdte!

-Annyira izgulok , hogy majd beszarok, vette ő is közvetlenre a diskurzust. Na idefigyelj, most még megpróbálunk egy bakot, igaz magamnak tartogattam, de előtte lesz egy kis dolgunk. Ezzel gázt adtam kedvenc UAZ-omnak és beszáguldottunk a haverom csárdájába.

- Dezsőkém, két konyak, két sör, azután mégegyszer ugyanez ! - adtam le a rendelést. Ha lőni nem is, de inni jól tudott a vendég, a második kőr után, már fülig ért a szája, veregette a vállam és arról biztosított, hogy f..sza gyerek vagyok.

-Na akkor gyerünk a "bakomra"- biztattam, pedig még szívesen ücsörgött volna a sörök mellett.

Folytatás következik !

A bejegyzés trackback címe:

https://acelcsaba.blog.hu/api/trackback/id/tr121014083

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

red alert · http://autosiskola.blog.hu 2009.03.23. 12:47:48

várjuk a folytatást, csak tudom nem mindíg van idő... :

Acél Csaba · http://acelcsaba.blog.hu 2009.03.23. 19:18:38

Az időhúzás, most tudatos volt. Túl hosszúra sikerült? Köszönöm a fotókat !

red alert · http://autosiskola.blog.hu 2009.03.23. 22:01:04

nem volt túl hosszú, /ill. határeset.../ amikor írtam, pont akkor publikálta a második részt... így az is kapott egy fotót...