Sarkantyú !

2009.04.19. 10:00

Ez az az eszköz, amit a csizmára köt a lovas, hogy azzal ösztökélje lovát. Nem arra a csillagos "derelyemetélőre" gondolok, amit Western-filmek hősei viselnek, hogy kackiásan pengjen, amikor belépnek az  ivóba, jelezve, aki a csizmában van, keménytökű gyerek.

Szolíd sarkantyú is létezik, egy kis kiálló tompa "pöcök" ami csak egy kicsit teszi hatásosabbá a biztatást. Mármint, a lovacska biztatását.

Elöljáróban ennyit a sarkantyúrol, mint második balesetem főszereplőjéről. No, ez sem igaz így, mert pontosan az volt a baj, hogy nem kötöttem sarkantyút.

Ime a történet.

Gödöllön volt verseny, a lovakat sorsolták, nekem, egy jó kiállású kis kanca jutott. Szépemlékű Pista bátyám, az edzőm, ismerte a lovat és azt tanácsolta, kössek sarkantyút, mert lomha egy kicsit a "menyecske", meg nem is szívesen ugrik, csak, ha biztatást kap.

Vitába szálltam vele, nem kell nekem sarkantyú - mondtam magabiztosan, majd én átnyomom az akadályokon. Az első négy, vagy öt akadályt remekül ugrottuk, amikor egy olyan akadály következett, ami széles is volt, meg magas is, amin csak nagy lendülettel lehet "átlibbenni". Ahogy ráfordultunk az akadályra, nyomtam én szegény lovat előre, fenékkel, csizmával, pálcával, de nem reagált rá, úgy mint öreg Trabantom, amikor előzni akartam, de hiába himbáltam benne a derekam, mint amikor hintát indít a gyerek, attól nem ment gyorsabban. 

Hatalmasat buktunk.

A három akadályfa közül, a középsőt kapta lábközre a kancácska, ő bukfencezett, én szaltóztam. A kantárt nem engedtem el, szóval nem lettem kizárva, a versenyt is befejeztem, de nem nagyon emlékszem, hogyan.

Vesezúzódás volt a pontos diagnózis, egy hét intenzív osztály, ahol volt időm gondolkodni, amit hamarabb is megtehettem volna. Nem hallgattam az edzőmre, tele voltam önbizalommal, ami helyén való, de nem jelentheti azt, hogy nem fogadom meg a jótanácsot. 

A lovas embernél fontos az egészséges önbizalom,mint ahogy a mondás is tartja, "dobd át a szived és ugrass utána." De a buta önbizalom veszélyes lóra, lovasra egyaránt.

Szerző: Acél Csaba

1 komment

Címkék: lovak sarkantyú

A bejegyzés trackback címe:

https://acelcsaba.blog.hu/api/trackback/id/tr461073866

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

fica kornelia 2009.04.20. 22:46:32

Ez kissé ismerös...nekem van is van "önfejü"lovas ismeröröm,történetesen a férjemre gondolok...elöbb bukik minthogy más mondja meg mit csináljon,szeret mindent a saját börén tapasztalni!:-)