Lóbukta

2009.04.28. 16:22

Kettő bukásom és annak tanulságát már leírtam, ami a lovasokon kívül, akár a szamarasokra is érvényes lehetne, hogy először, csak azokat az  "élőlényeket" mondjam, akikre föl lehet mászni és onnan le lehet esni . Ha nem ragaszkodunk a ráülésre, akkor meg akár mindenkinek mondhattam, amit mondtam. Hű, de bonyolult.

Hogyan is van az a mese, a nagyravágyó asszonyról? Egy fateknőben mossa a ruhákat, amikor valahogy odakeveredik a kérést-teljesítő aranyhal. Jönnek sorban a kérések egyre nagyobbak egyre mohóbbak, már palotánál és temérdek kincsnél tart a beste asszony, amikor a hal elunja, mindent eltüntet és marad újra csak a mosóteknő.

Nagyravágyásról szól a mese, ha nem tévedek.

Jól megvoltam én a jámbor kancáimmal, a Dollyval és a Jázminnal de nekem valami brutálisabb ló kellett, egy mén, egy szürke, Imperiál származék formájában. Nehezen idomítható ló volt, ha szabad ilyet mondanom, butácska. Hatalmas ereje, nem párosult nagy ésszel. Esni sem tudodd, inkább zuhant, sem magát sem engem nem kímélve.

Teljesen jámbor szituációban történt a nagy baj. Elestünk ! Ez, eddig, nem volt szokatlan, de az igen, hogy alászorult a lábam és a csizmám "örökösre" belegyógyult a kengyelbe. Amikor a ló felugrott, én a beszorult lábamnál fogva csüngtem le a nyeregből. A ló pedig megindult, egyre szaporábban, mert idegesítette az a "valami" ami a lábai között lógott.

Nem tudom, hogyan csináltam, de pánik helyzetben a tartalék ösztönök is működnek, mert fel tudtam magam húzni a kantárig, amibe bele tudtam kapaszkodni, amitől megállt a ló.

De ekkorra már rendesen szétnyitotta a csípőizületemet.

Innentől már csupa fájdalom volt az életem, nem, hogy lovagolni, de menni is alig voltam képes. Csípőprotézis lett belőle. Ugye, én sem elégedtem meg a "mosóteknővel", nagyvérű lóra vágytam, rokkanás lett a vége.

Nyeregbe nem ülhettem többet, letiltottak. El kellett adni a lovakat. Szívszorító volt, majd egyszer leírom !

Tehát három baleset, három különböző tanulság illetve, ez utóbinál végzetes változás történt.Büszke lovas emberből, sántikáló "civil" lett belőlem.

A tanulságot már levontam, így, a végére, csak a nosztalgi maradt. A lovak iránti nosztalgia.

A bejegyzés trackback címe:

https://acelcsaba.blog.hu/api/trackback/id/tr831091739

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

fica kornelia 2009.04.28. 22:04:39

Egy vérbeli lovasnak a legnagyobb csapás ha "eltiltják"a lovaktól,lovaglástól...szomorú történet,a kommentem most csak annyi:SAJNÁLOM!