Múzsa-stop

2009.07.25. 05:34

A gépemnek, amin elkövetem az írásos dolgaimat, fedele van, a lecsukható fajtából, akár egy lábasnak. Hordozható is, de nem nagyon viszem sehová, lapít szépen az íróasztalomon, ott teszi a dolgát.

De ez a fránya fedél, nem tűrte a nyitogatást, zárójelben jegyzem meg, már miért is tenné, akkor sosem kéne másikat vásárolni, szóval valami elszakadt és a kép elsötétedett. Kész, meghalt a szerkezet. ( "beszart a vas ")

Mindennek már öt napja, azalatt eldőlni látszott a kérdés, javítás, vagy gépcsere. Természetesen, ez már nem csak érzelmi kérdés, bár engem, ha egy technika cserbenhagy, zokszó nélkül megválok tőle, mert kikérem magamnak, hogy "szívasson" valami szerkentyű. Kutya haraphatott belém, ló dobhatott le, az más volt, ott mindíg volt egy következő esély.

Egyszer, még hajdanvolt ifjú koromban, vettem egy pillekönnyű alumimium motórcsónaktestet, motorom már volt hozzá, mégpedig jókora. Gondoltam, ez a motor repíteni fogja a könnyű testet a Dunán. A vízrebocsájtást, a komp-lejárónál terveztem. Megvártam, amig "átmegy" a komp a túloldalra, akkor enyém volt az egész lejáró. A hajótest, már az elején kicsit gyanúsan kezdett ágaskodni a rátett motor súlyától, de sebaj - gondoltam - majd menet közben szépen felfekszik a vízre. Minden készen állt az indulásra, sietni kellett, mert már a komp is közeledett, emberekkel, autókkal jól megrakodva. Azt hiszem, a második húzásra be is indult a motor, de valahogy oldalra fordult, mintha fordulni akarnék, pedig dehogy. A gázkarhoz sem fértem hozzá, mert minél jobban nyúlkáltam érte, annál jobban hátulra került az én súlyom is, no nem szaporítom a technikai hibákat, csak a végeredményt írom.Három gyors kőrt tettünk meg a saját tengelyünk körül, mint a farkát kergető kutya, miközben egyre mélyebbre merültem, a végén, már csak én álltam ki a vízből, mint ahogy illik egy süllyedő hajó kapitányának, aki a végsőkig kitart. Természetesen közben a komp is megérkezett, már nehogy "magánügyem" legyen a kudarcom. Némi segítséggel kihúztuk az elsüllyedt csónakot és ott a parton ráírtam, hogy ELADÓ !

Visszatérve a lerobbant laptophoz.

Az biztos, hogy nagyon hiányzott a gépem, no nem csak azért, hogy írogassak, hanem egyáltalán nagyon bánt, ha valami nem jó, nem működik. 

Gondolom, az öt nap csend, ezzel igazoltnak tekintetik. Egyébként is, ebben gatyarohasztó melegben odakozmál az ihlet. Nélküle pedig nem megy az írás. Nem fenyegetésként mondom, de...... !

Folyt. köv.

A bejegyzés trackback címe:

https://acelcsaba.blog.hu/api/trackback/id/tr621267106

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

fica kornelia 2009.07.28. 21:55:32

A kihagyas megbocsajtva!!
Jaj doki en ezt a sztorit meg nem hallottam...oszinten hangosan nevettem mikor olvastam...a fiam ram is szolt,mert tevezett...
Elkepzeltem magam elott es hat....tetszett,mar bocsi..
Es igen emberek en tanusithatom,hogy a dokinal a "vas szerkezetek" igen gyakran felmondjak a szolgalatot...
Tazi