Rabsicok

2009.08.01. 09:25

Teljesen másról, az unokámról akartam írni, de lassan kezd kínos lenni (csak számomra) a be nem tartott igéretem. Vadászat és lovaglás, ezt igértem, amit ugyan együtt sosem csináltam, csak egymás után. Lóval derítettem fel a terepet, sötét pej kancám színét egészen jól tűrték még a szarvasok is. Gondolhatták, hogy a  hozzájuk hasonló állaton, az a hátából  kiálló jó nagy "valami", egy rossz helyen nőtt agancs.

Egész közelre be tudtam lopni őket, nagy gyönyörűségemre. Nagyképűség nélkül, mindent tudtam ami a vadászterületen történt. Panaszkodtak a vadászok, hogy üres a határ, hiába autóznak kőrbe kőrbe, semmit nem látnak. Autóból nem is lehet. Javasoltam - autó helyett - a biciklit, vagy az apostolok lovát. Lassabb, de eredményesebb.

Egyik ilyen lovas határbejárásomkor a halastó nádasa mellett pár ruhadarabot találtam. Rögtön gondoltam, hogy a ruha gazdája éppen rabsickodik a tóban. Hozzátenném, cudar szúnyogos időszak volt. A halastó és a benne úszkáló halak is a vadásztársaságunkké voltak, szóval nekem, mint vadőrnek kellett volna  rá vigyázni.

Nem sok kedvem volt hozzá, de bekiabáltam a nádasba, hogy az eset felderítve, ballagjon ki szépen. Csörtetés jelezte, hogy a felszólítás meghallgatásra talált. Két félmeztelen, klottgatyás fiatal cigányember ballagott elő. Persze, kezükben semmi nem volt, sem bot, sem háló, sem hal. No, ilyenkor mi van. Sem copus delicti, sem tettenérés, mert klottgatyás vízben ácsorgást semmilyen törvény nem tiltja. Sőt, a sok szúnyog miatt, akár büntetésként is lehetne alkalmazni. 

Széles.izmos vállú fiatalemberek voltak, villogó fekete szemekkel. Azt mondja az egyik:

- Jájj, mágá az doktor úr, az én Istenem megáldja, hát nem ismer meg? A jómúltkor húzott nekem fogat, hogy áldjam a kezit, ollyan prímán, hogy egy csöppet sem fájt!

No, erre próbáljak "hatósági" komolysággal reagálni. Nem is tudtam ! Mondtam nekik, hogy nem szép dolog az orvhorgászat, amire ők is helyeslőleg bólogattak, bizony - mondták - ők ilyet sosem tennének, pláne, hogy most már tudják, hpgy én védem a halastavat. Majd átmennek Bozsokra, a szomszéd faluba, jó nekik az a hal is!

Bizony nagy barátságban váltunk el. Tudtam, ahogy eljövök, már mennek is vissza a nádba, mert a szerelés ottmaradt. Nagyon vigyáztam azután, nehogy arra menjek, nem akartam egy újabb dicséretet besöpörni a foghúzásomért. No, meg valahogy egy kicsit tiszetelem is az ilyen rabsicot, aki képes félmeztelenül a szúnyoginvázióban egy pár keszegért órákig ácsorogni a hideg vízben.

 

Szerző: Acél Csaba

1 komment

Címkék: motorcsónak

A bejegyzés trackback címe:

https://acelcsaba.blog.hu/api/trackback/id/tr411280999

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

solti anasztazia 2009.09.01. 19:02:34

:)ez edes.vegulis ez igy ment regen is,csak az orr nelkul.akkor csak vadaszat voot.meg jo,hogy volt,van,lesz egy par fog a faluban igy konnyu magat lekenyerezni..de megertem,valoszinu en sem tettem volna maskeppen.