A kép árulkodik, egy kis vadászgörényt tartok a kezemben. Üregi nyúlra vadásztunk, amihez négy aranyos görényt hozott a vadásztatónk. Jocó volt a kan, egy fehér bundájú, piros szemű, igazi albínó, görényfiú, Mama a "felesége" és az intézőbizottság két tagjáról elnevezett másik kettő. Nevüket személyiség-jogi szempontból nem mondom.

Bizony, nem volt egyszerű vadászat. A teljesen fedett vadrózsabokros, kökényes domboldalban voltak a nyuszik várainak bejáratai. Valamelyik görényt beengedték, mi meg vártuk, hogy melyik lyukon fog kivágódni a nyuszika. Igazi, sportos vadászat volt. Mint írtam, utoljára majdnem ötven évvel ezelőtt lőttem - majdnem  - üregit. Erről a "majdnemről" még fogok írni......


 

A bejegyzés trackback címe:

https://acelcsaba.blog.hu/api/trackback/id/tr631557203

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.