Velence

2010.08.11. 06:07

Egy kis kitérőt tettünk Orvietoba menet. A "szokásos" túrista útvonalon, azaz "begyűrődtünk" egy Vaporetoba ( vizibusz ) és a Canal Granden végighajókázva a Piazza di Can Marco - röviden: a Szent Márk téren - "kigyűrődtünk" belőle. Óriási tömeg, rengeteg túrista, egyre több "keletivel" és valami új jellemvonásukkal. Sokszor voltam már itt, de ennyi kínait még sosem láttam. de már a múlté az udvarias jellemvonásuk, agresszívak, tülekedőek, hangosak és idegesítőek.

A Velenceiek egyre rosszabbul tűrik az idegenforgalmat, de kénytelenek elfogadni - ebből élnek. A csatornán is kaotikus a  hajóforgalom, az az egy-két szerencsétlen gondolás, aki a csatornába merészkedik igen szaporán evez a rohanó hajók elől. Inkább a kis mellékcsatornákat használják.

Csak ízelítőül teszek majd ide egy-két képet, amik fő témája a gondola.


Szerző: Acél Csaba

6 komment

Címkék: olasz

A bejegyzés trackback címe:

https://acelcsaba.blog.hu/api/trackback/id/tr622213798

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Az angol beteg 2010.08.11. 08:13:39

Nahát Velencében is járt Doktor Úr?! Ez akkor tényleg tartalmas és sokszínű egy szabadság volt. Velencéről kellemes élményeket őrzök, nem úgy mint az a pár fős turista-csoport akit meghajtottam hirtelen támadt idegenvezetői szerepkörömben:) De mentségemre szolgál, hogy csupán pár óra állt rendelkezésre és nekem kötött (kiváltott, "áthelyezett" tanulmányút lévén)utitervem volt, amit fotó-dokumentációkkal teljesíteni kellett. Sikerült is. De a Canal Granden végighajókázás kimaradt sajnos, azt szeretném még életem során megvalósítani... Ca'd'Oro-t és társait megtekinteni (mivel az én gyalogos túrám a Piazza di San Marco-ról indult-Santa Maria della Salute-majd föl a Rialtóig, onnan a Campo di SS. Giovannin keresztül vissza Szt Márk-ig tartott). Közben páran paráztak, hogy hol megyünk? biztos jó helyen járunk?..de mintha otthon lettem volna:)...GPS nélkül a sikátorok szövevényes hálózatát útvesztés nélkül sikerült meghódítani...

Az angol beteg 2010.08.11. 08:22:21

..még annyit kiegészítésképp, hogy ez az út nagy jelentőségű volt számomra. Ugyanisitt éreztem rá a tartalmas utazás lényegére (ami azóta apadhatatlan)...hogy mekkora örömöt és élményt jelent egy útra előzetesen felkészülni, olvasni, térképet nézegetni, majd mindezt a felfedezés örömével átélni, élőben látni, amit korábban csak egy képen sikerült...itt tnaultam meg, hogyan tud óriási és teljes élmény lenni egy utazás...itt tanultam meg, hogy "A világ egy könyv, és aki nem utazik, az csak egyetlen lapját olvassa el."/Szent Ágoston/

Az angol beteg 2010.08.11. 08:35:32

....és a legjobb élményt nem is mondtam:D....Velencébe indulás reggelén 3 (egy szőke, egy barna és egy fekete)gyönyörű - valószínüleg nem Viterboi -nő invitált fütyörészve, dudálva Cabrio-útra. No ennek örömére azért pár átkot szórtam a kötött és teljesítésre váró tanulmányútra:D

solti anasztazia 2010.08.11. 09:46:46

Nekem is volt szerencsem Velencebe jarni,igaz engem nem invitaltak gyonyoru nok sem pasik,de ott volt velem a Nella es az egyik legjobb baratnom(Slavica)...mondanom sem kell,hogy nagyon jo kis kirandulas volt.Sajnos nem volt alkalmam bejutni a templomba,be volt zarva,de egyszer talan sikerul..

Az angol beteg 2010.08.11. 10:26:35

"Kövesd a reményt és az álmokat, amíg lehet, amíg ég a tüzed, amíg esély jelzi az utad. Ne legyél veszteglő hajó, ami a biztonságos dokkban áll, és nem himbálja más, csak a "talán"-ok és "majd"-ok vize, a lagymatag apály. Nem várhatsz egy egész életen át, hiszen a "majd" és "talán" nem csinál csodát. Ha úgy érzed, hogy későn jött a szél, akkor is vágja bele; a hajónak a szél az élete; légy bátor, bonts vitorlát és remélj!" /Douglas Pagels/

Acél Csaba · http://acelcsaba.blog.hu 2010.08.11. 16:37:08

@Az angol beteg: ha jól emlészem ötször voltam Velencében. De az egyik, azt hiszem a harmadik alkalom volt a legemlékezetesebb.Nagy meleg volt nem volt kedvem a túristákkal sodródni a "szokásos" útvonalon, hanem leültem a Szt. Márk téren, a Doge palota boltíve alatti hűvösben, egy, a tengerre néző kőpadra. (Zárójelben: tudtak valamit a régiek, mert kényelmes volt )Ezen a napon, nem én mentem Velencébe, hanem Velence "jött belém". Ez a csendes szemlélődés tárta föl nekem Velence igazi arcát, sokszínűségét .
süti beállítások módosítása