Ha csütörtök, akkor vadászat. Ez a rendszer, még akkor alakult ki, amikor két funkciót  is én töltöttem be a vadásztársaságban, elnök és vadőr voltam egyszemélyben. Ezen a napon tudtam hívatalos ügyeket intézni, trófeabírálatokra mennni, stb. Azután így maradt. Évek óta most már erre a napra szervezzük a közös vadászatokat, fácánozásokat, gerlézéseket, stb.

A mai napon, szóval csütörtökön, egy Baja közeli vadásztársaságnál voltunk fácánozni. Gyakran járunk ide, mondhatni, úgy ismerjük a területet, mint az itteniek, ezért véleményt is tudunk mondani. Először is a csizmánkon tapasztalható a változás, az a  hatalmas mennyiségű belvíz, ami egész tórendszereket alkot, ha felenged elnyel, ha megfagy korcsolyapálya. A töretlen kukoricák bokáig állnak a jeges vízben, egy-két helyen látszik a kombájnos próbálkozás derékig érő keréknyoma, az egyikben benne is hagyták a drága gépet, nem lehetett kihúzni. Teljesen új jelenség a területükön megjelenő vaddisznó, ami magyarázza a fácánok eltűnését. Vagy disznó, vagy fácán. A kettő nem fér össze. A betakarítatlan kukoricatáblák jó élőhelyet biztosítanak a vaddisznóknak.  Mindenütt túrások, friss váltások. Egy kukoricatáblát hajtottunk, de egyetlen kakas sem szállt ki. Mondta a vadőr fiú, hogy előző nap itt egy süldőt sebeztek. Vércseppekre lettem figyelmes, ami egy árokszél felé vezetett. Ketten közülünk arra vették az irányt és megtalálták a már elég rossz állapotban lévő süldőt. Megváltás volt számára a lövés.

Érdekes lett volna a teríték az általam lőtt két kakassal és a vaddisznóval.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.