Az evolúcióban döntő volt a két lábra állás. Mint nekem a betegen fekvésből, az azonnal vadászatra menés. Nem hagyhattam cserben a kis brigádomat. Ez az első magyarázat. De egyébként is enyhült rajtam a vírus szorongatása, már "csak" a kondícióm kellett visszanyerni, ehhez pedig egy kis gyaloglós vadászat a legmegfelelőbb. Ez a második magyarázat.  A vadászat mellett, - akik ismernek tudják -  akárhány nyomós érvet fel tudok hozni.

Derengő napsütés, finom kézzel megrajzolt deres fák, roppanó vékony hóréteg, finom, friss levegő, stb. jellemezte a Tengelici határt, vadászatunk színhelyét. Ennyi szépségtől a maradék vírusok is megfutamodtak. Tudtam én előre...!

Tetszett, szívem szerinti volt a vadászmesteri eligazítás, - fiúk, csak  lassan, nagyon lassan haladjunk, mert egyébként egyszerre kelnek a madarak.  Foganatja volt az utasításnak, szép eredménye lett, 144 fácán.

Nagyon jól repültek, egyikük-másikuk, magasan a fák koronája fölé emelkedett, sportossá téve a vadászatot. Soha rosszabb rehabilitációt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.