Gerlézős nap volt, a borongós idő ellenére aránylag jól is sikerült, de most nem erről írnék. Még a reggeli órákban beszéltem "Tesó"- val - a jóbaráttal -  még cukkoltam is, hogy jöjjön utánunk és pucolja meg a lőtt gerléket - ahogy már egyszer megtette. Vátesz voltam - rám kellett volna hallgatnia. Délután már egy másik hangú telefon jött tőle, sarokcsontját törte, de ripityára és éppen az latolgatják, hány csavar kell majd a sarkába.

Este nyolckor még csak a műtéti előkészületek folytak, lehet, hogy éppen most, ezen bejegyzésem írásakor operálják. Aki ismeri, az tudja, hogy remek ember - mondhatni azért is a barátom - aki meg nem, annak most mondom. Hiszek az összefogás erejében, azért most arra kérnék mindenkit, hogy együtt szorítson velem Tesóért.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.