"Amit raktak délig, leomlott estére, Amit raktak estig, leomlott reggelre" - szól a Kőmíves Kelemen balladája, ami akár az én hólapátolásomra is igaz lehetne. Kicsit nyögvenyelős a hasonlat, de annyiban igaz, hogy a két nap alatt - kemény munkával -eltakarított hómennyiség reggel óta újratermelődött.

Sok örömmel is jár a hólapátolás. Először is egészséges, másodszor pedig kiváló fizikai munka. De van még egy jópofa hozadéka is. A gyalogolni kényszerülő emberek útja itt visz el, én is szívesen megállok egy kis beszélgetésre, meg ürügy is a szusszantásra. Általában szóba elegyedünk, amit autózós időszakban nem teszünk, mindenki siet. 

- Akkor dolgozunk, dolgozunk, - szól a szomszéd, amúgy szekcsőiesen. Imádom ezt a kezdést. Akkor sétálunk? Akkor munkába? Akkor boltba? Stb. A beszélgetések invitje lett az "akkor". Az Adjonisten Szekcsői változata.

Akkor elkezdek havat lapátolni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.