Csabanapi bak!
2012.07.09. 09:34
Úgy rontott rá a bak, a békésen legelésző sutára, mint akit puskából lőttek ki és egészen a szomszédos lesig kergette. Annyit meg tudtam állapítani, hogy ezt a bakot kerestem, ághiányos, öreg példány, nyugodt szívvel lőhető. Lenne, ha nem rohant volna el. Érdekes a bakoknak ez a haragja, vagy dühe, a szoptatós suták iránt. Ennek hormonális magyarázatával senkit nem untatnék. De nem fog eltelni három hét és ez a bak-harag, őrült szerelembe fog csapni. Érdekes ugye?
Tehát ott hagytam abba, hogy elszáguldott a "bakom". Mivel már háromnegyed kilenc volt, a völgyben, ahol ültem, már erősen szürkült, lélekben lemondtam róla.Éppen kezdtem számolni, hogy erre a bakra még "csak" harmadszorra vagyok itt, mi ez ahhoz képest, amikor egy másikért harmincnál többször tettem ezt. Érdekes a vadászatban a reménynek és a csüggedésnek a gyors váltása, ugyanis a bak - lenyugodva már - megjelent az erdő szélén és a bokrok hajtásait lassan csipegetve, egyre közeledett.
Szerencsémre, mielőtt besötétedett volna, már lőhető távolságra ért. Az utolsó falat szájba helyezése és a zsigerelés, már az autóm lámpájának fényében történt.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Paci-ens 2012.07.10. 20:19:04
Őszinte irigy gratulációm!
De azért megjegyezném, hogy a Babarcon elejtett bakok közül, az Én egyszarvúm űberel mindent.