Amikor az udvaron lévő - egyébként igen kényelmes és bélelt   - helyemen fázok, vagy esni kezd az a fehér izé, a gazda beenged a házába. Rájöttem, ha egy kicsit sántítok, akkor hamarabb. Csak néha elfelejtem, hogy melyik lábamra  kell, úgy döntöttem, nekem az a jobb, ha a hátsóra, mert akkor riszálhatom a fenekem.

A gazda vadászszobájának az előterét lakom, mondhatom pazar körülmények között, egy jó meleg gyapjú takarón heverészek egész nap. De az igazi az, amikor jön a gazda és bemegy abba finom szagú szobába, ahol a csodálatosan  szétszórt ruhái  - megjegyzem magam sem csinálnám másként - az elmúlt  vadászatok illatát árasztják.

A küszöbig szabad mennem, ott leülök. Gondoltam nyújtózkodok egyet, akkor  előre kell nyújtani a lábakat, hogy még hihetőbb legyen, még egy ásítást is produkálok. Ebből a pózból ugye, ha újra felülök   - már bentebb is vagyok. Megy ez nekem!  No akkor még egyszer.  Lábakat előre, lehasalni, ásítani, felülni - hoppá már a gazda mellett vagyok.

Rám néz, valami dicsérőt mond, öreg vén ku..vának nevez és ez nekem nagyon jó.  Még a fülem tövét is megvakarja, szerintem értékelte a cselemet.  No, ha már itt vagyok, segítek neki öltözködni.  Legjobban azt szeretem a mikor a lábára húzza azt a puha valamit. Hát annak valami fenséges illata van.

Most már csak az izgat, hogy melyik puskáját veszi elő, amelyikkel én is mehetek, vagy amelyiknél maradok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.