A   "minden jó, ha vége jó" mondás lehet akár igaz is, meg egy nagy marhaság, története válogatja. Ha pl. egy macerákkal járó kivizsgálás végén közlik, hogy , minden rendben, akkor az jó. Nagyon jó . No de ha nem ezt mondják, akkor már borul a mondóka. De most nem erről akarok szólni - bár volt részem benne - hanem az évadzáró vadászatról.

Az összeszokott kis brigádunkhoz még csatlakoztak, hárman, ha jól számolom nyolcan voltunk puskások, hajtóból kettő, kutyából négy - szóval elég népes csapattal vágtunk neki a napnak, hogy a "maradék " fácánokat "learassuk".

Igen, erről a csúnya módszerről már írtam és magyaráztam, hogy azokon a helyeken - és Ásotthalom is ilyen - ahol intenzív fácánnevelés történik, ott a vetést., aratás zárja. Ugyanis nem maradnak meg a madarak egyik évről a másikra.

Összegezve a napot, szép volt, a fácánok jól repültek, estek is szépen, nem győztünk egymásnak gratulálni a pazar lövésekért. Mert ebben a szűk kis csapatban nagyon tudunk egymás sikerének örülni. Ettől csapat a csapat ! Nem számít, hogy ki-, hányat lőtt, a lényeg az, hogy jól éreztük magunkat.

Szóval minden jó, ha a vége jó !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.