Nem értem ezeket a halakat.Megveszem a drága etetőanyagot, a virgonc kukacokat, megveszem a napi belépőt - mindent ugyanúgy teszek, mint tavaly, de a siker mégis elkerül. Nem vagyok babonás, de egy valamire rájöttem.

A "titok" matematikai formulában is kifejezhető, miszerint a technikai dolgaim javulásával arányosan csökken az eredményességem."Túlképzett" lettem halügyben.

Amíg az apai örökségemmel pecáltam, ami állt egy üveg botból és egy muzeális Rex Rileh orsóból, szinte zavarba ejtő mennyiségben fogtam a pontyokat. A "csodaszerszámokkal" csak dévér- keszegeket. Abból viszont sokat. Most majd az a "csapás" fog érni, hogy nem halászlé lesz, hanem jól átsült, ropogós keszeg.Olyanformán, amelyiknek úgy lehet enni a farkát is, mint a pirítóst.Az sem baj, ha egy kis fokhagyma kerül rá.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.