Mi legyen vele?
2013.05.05. 12:38
A vadászat is válhat egyhangúvá, ha csak arról szól, hogy a friss vetéseket őrzöm estélről estére, olykor hajnalban. Eléggé lehangoló, amikor a sárgára szikkadt, hatalmas, kopár területet kell bámulom, azt várva, hátha egy könnyelmű disznó éppen ott akar turkálni, ahol én ülök. Ennek az esélye kicsi, a látvány is szomorú, így a hangulatom is az lesz.
Nem vadász kell ide, hanem csősz, - morgok magamban. Saccolom, hogy a nyolc órás harangszó óta, legalább másfél óra telhetett el, de azért az időérzékem leellenőrzöm. A világítós számlap vigyorogva mutatja, hogy nem annyi idő van, amennyit szeretnék, annál sokkal kevesebb. Ezt hívják ugye, ólomlábon járó időnek.A szúnyogok végre megcsitultak - ez jó. A levegő is hűvösre váltott - ez is jó de az nem, hogy a szél megerősödött, most már nem csak vak vagyok, hanem süket is.
Ekkor szólal meg az első aranysakál. A rémes vonítás, szinte végigsöpör a szemben lévő erdőn, azután az első hanghoz csatlakozik a többi, saccolni sem tudom hányan lehetnek, de az biztos, hogy egy is sok. Borzongás fut végig rajtam, mert a falka vonítása kísérteties, valaki azt mondta, hogy olyan, mintha elevenen nyúznának valakit. Mondjuk olyat sem hallottam még - hála Istennek - de el tudom képzelni.
Jó lenne, ha gondolkodnának az "okosok", hogy mi legyen az aranysakállal.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.