Amikor kinyitottam az erdei házikó ajtaját - az unokám rémülten hőkölt hátra. Harlekinkaticák,  ezrei nyüzsögtek, másztak, repkedtek  mindenhol, mint egy horror filmben. Nyugi-nyugi, mondtam - hogy mondjak valamit -  hiszen te állatorvos akarsz lenni - ami ugye nyolc évesen egy elég markáns életcél - neked jóban kell lenned az állatokkal. De papa, én nem akarok ilyen katicákat gyógyítani, meg most már állatorvos sem akarok lenni. !

Bevallom, valóban horrorisztikus volt az eset, mert már nem is darabszámra, hanem kilóra lehetett volna meghatározni a katica-tömeget. Padlón, plafonon, minden résben, minden zugban  katicák  nyüzsögtek. Itt, ebben a házikóban gondolták átvészelni a telet.

Csak azt nem értem, hogy ennek a nemkívánatos, egyébként csípni is tudó állatkának, miért adták a katica utónevet. Erre csak a mi kis jámbor hétpettyesünk lenne jogosult. És miért a becézés, hogy katica. Még a keresztnevet sem érdemli, egyszerűen  ez az  - egyébként csinos állatka - egy rémség. Egy elhibázott emberi beavatkozás eredménye.  Behozták, hogy majd a levéltetvek között rendet rak, de azt senki sem gondolta, hogy ennyire jól fogja  magát érezni.

Azt olvastam róla, hogy egyetlen "ellenszere" a porszívó. Nohát megnézném én azt a porszívót, amelyik ennyi kis szörnyet fel tud szippantani, anélkül, hogy ne lenne dugulása. Zárójelben megjegyezném, hogy a erdő fáiba sincs a konnektor beszerelve.

A chemotox is elég hatásos - ezt kipróbáltam.  Sajnálom, de el kellett döntenem, vagy ők, vagy én. Miután az én házam, nekik kellett menni !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.