Na kérem!  Beköszöntött a böjt - a fácánvadászatok  terén is. A tegnapi napon még "kergettük" az alföldi fácánokat, de a szezon végére, jól kitanulták a vadászat csínját-bínját. Vagy már olyankor is menekültek, amikor - messze a búvóhelyüktől  - kiszálltunk az autóból, vagy - és ez a huncutabb módszerük - amikor még "láb alól" sem rebbentek föl, inkább gyalogosan eliszkoltak.

Figyelj rám kedvesem - mondtam a puskámnak -  vírustól nyűglődő állapotom ma nem valami fényes -  így csak benned bízok, nem magamban.  Ha én téged, a fácán felé tartalak és el is sütlek, akkor ne hisztizz, hogy nem állsz pontosan "lik-iránt", csak nagyjából,  hanem toljad bele abba a fránya fácánba a söréteket. Nem mellé, nem alá, hanem belé !  Értesz?

Egy alig pár négyzetméteres helyen két fácán feje piroslott. Egy próbát megér -gondoltam és elindultam feléjük. Már majdnem rájuk léptem, de még mindig a lapulást választották. Mit csinál ilyenkor egy vadász?  Hát hesseget ! Hess madár, hess ! Ezt már tényleg nem bírták idegekkel és laposan nekilódultak.  A két  kakas ép bőrrel repült tovább, - hiába beszéltem meg a puskámmal a teendőit - és ahogy az üres puskámmal búsan ácsorogtam, még vagy három kakas repült fel mellőlem.

Az elmormogott szezonzáró "ünnepi beszédem" - nem írnám le, hátha kiskorú is olvas.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.