-  Nézd már, ez a hülye vadász, egy szorítóval bütykölte meg a törött létrafokot. - Alig rozsdás, szerintem lopjuk el. Nem jó már semmire, de ez akkor is jó móka. 

- Képzeld csak el, amikor majd mászik a lesre a hülyéje és  nem veszi észre, hogy a létrafok életveszélyes. Vazze, bírnám nézni, hogy mekkorát taknyol majd innen a magasból. Hű de izgi, amikor törött végtagokkal fekszik a les alatt. Mentőt sem tud hívni, mert itt nincs térerő. Ennél frankóbb mókát el sem tudok képzelni. Ezt a szar szorítót, meg valahol eldobjuk, nem jó semmire.

A "hülye"vadász - jelesül én - észrevettem, hogy eltűnt a szorítócsavar. Keresgélni kezdtem a les alatti csalánok között, mert arra gondolni sem mertem, hogy ellopja valaki. Bevallom, nem akartam elhinni a tényt, hogy ez a mai Magyarország.

Üzenném, a mókás kedvű tolvajnak, hogy volt nálam madzag, amivel jól megkötöztem a létrafokot, ami - ha recsegve is - de kitartott a súlyom alatt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.