Nem tudom, hogy a "kisördög" súgta-e, vagy csak valami hatodik érzék - felváltva bár, de mindkettőnek birtokában vagyok - hogy egy szép és eredménye fácánvadászat után, még esti lesre is  kimenjek. Praktikus okok is közrejátszottak, mint például a tele Hold, meg az öltözékem, ugyanis csak egy jéger gatyát kellett a nadrágom alá passzítani és a sörétest a golyósra kicserélni és máris indulhattam. Az meg végképp a döntő érv volt, hogy a pipámat is szívesebben szívom a lesen, mint a vadászszobámban. 

Jól döntöttem ! Még csak a les felé ballagtam, amikor a nyiladékban szarvasokat vettem észre. Ez nem lett volna baj, de a vezértehén is észrevett, pedig olyan gyorsan hasra vágtam magam, amilyen gyorsan csak lehet, egy kiadós gyaloglás után. Hogy ne szépítsem, mint egy nyugdíjas lajhár.

Aztán a tehén úgy döntött, hogy elviszi a csapatát, sorjáztak az ünők, borjak, fiatal bikák, ahogy számoltam őket, legalább tizenegyen voltak. Amikor elvonult a csapat, és letöröltem magamról a sarat, felültem a lesre.

Pipaszívásnyi idő ( ez egy újszerű időmeghatározás ) sem telt el, amikor egy bika kezdett bőgni a közelemben. Bár nem ritka az ilyen - utóbőgésnek hívjuk -hallottam is már sokszor, de mégis újra és újra elvarázsol.

A kerek Holdat felhők kezdték takarni, ráborult az este a völgyre, amilyen csendben csak tudtam, "elszöktem", hogy semmit ne zavarjak meg.

Igaza volt a "kisördögnek" amikor a kimenetelt súgta.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.