Restancia !

2015.12.04. 10:36

Az írásaimmal futok az események után, miután azok gyorsabban peregnek, mint ahogy azokat papírra tudnám vetni.. Ez így persze már nem igaz, mert a papírra írás - nagy bánatomra - kiment a divatból. Verem már a klaviatúrát én is, de hogy valami kis lázadás legyen a dologban, csak két újjal. A maradék nyolccal meg a betűket keresem. Így van ez, ha a kőkor és az újkor összetalálkozik.

Vissza a tegnapelőttre. Azon kívül, hogy a szarvasok a közelemben csörtettek, egy kis bakgida pedig a les alatt baktatott el - semmi más nem történt.  De ez így, ebben a formába nem igaz, mert valami csodát varázsolt elém-fölém a csillagos égbolt.  A sötétbe merülő fák koronája fölött felcsillant a göncölszekér hét csillaga, kissé görbe rúdjával éppen a szomszéd falu felé mutatva.  A többi csillag sem akart halványabb lenni a göncölszekérnél,  ezért parádés csillogásba kezdtek és mint egy karácsonyfán felgyúló égők, adventi hangulatot árasztottak az erdőre és a lesen ücsörgő pipázós vadászra.  A hátsó kerekek vonalát szemmel ötször rámértem és a Sarkcsillagot is megtaláltam, mint régi barátot örömmel üdvözöltem. A csillagok bűvöletéből a bika gyenge bőgése hozott vissza a valóságba, pedig nagyon jól éreztem magam az ábrándozásban.

  Az éjszaka csendjét, a csillagok ragyogását a lelkembe zártam, ezen a napon ez volt a vadászzsákmányom !

A tegnapi nap, a fácánozás napja volt. Erről túl sokat nem lehet beszélni - bár nincs két egyforma eset, vagy lövés - de ez csak nekünk jelent változatosságot, leírva unalmas. De az aranyköpések  - már amelyik szalonképes - bizony nyilvánosságért kiáltanak. Egyet elmondanék.

Ahogy írtam, a szerencse forgandó, de a tegnapi napon, Fortuna leginkább felém mutatta jóságos arcát. Éltem is a lehetőséggel, önfeledten puskáztam a madarakat. Zárójelben megjegyzem - meg az értehetőség kedvéért is - hogy ezekért a madarakért, még ha barátságos árat is, de fizetni kell.

Ekkor szólalt meg a mellettem álló barát: "Csabám, az nem számít, hogy mennyibe kerül, a lényeg, hogy jól érezd magad"!

Hogyan is énekelte Máthé Péter, ..."azért vannak a jó barátok...." stb. Én még tudnék hozzáfűzni ezt, meg azt !

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://acelcsaba.blog.hu/api/trackback/id/tr808138796

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Paci-ens 2015.12.07. 07:37:11

Tesó!
már megint egy magas labda!
Meg vagyok győződve,hogy nem potom pénzért
puskáztad a fácánokat.A barátod melletted rosszul ejtette a nevedet.Ha ennyire tele a zsebi akkor a cs-helyett b-kellett volna mondania,Milne után szabadon,de az is lehet,hogy csak a vadászirigység szólt belőle.

Acél Csaba · http://acelcsaba.blog.hu 2015.12.07. 09:15:42

Baráti körünkben csak annyira van jelen a vadász-irigység, ami még egészséges. A szép lövést dicsérjük és nem irigyeljük. A forgandó szerencsét már egy kicsit igen.
süti beállítások módosítása