Mindig nagy örömmel és bizakodással rakom be a hátizsákom és a puskám, a sokat megélt terepjárom hátsó ülésére, hiszen vele menni maga az örömforrás,mert az uticél rendszerint  vadászat. Szépen, kényelmesen poroszkáltam-  ezen a napon is -  a szomszéd falu felé kanyargó, jobbról balról erdővel…

Na jó, rendben, dobjad ! De egy kicsit már unom, igazából nem egy nagy élmény azért a fadarabért szaladgálnom ! Nem mondom, amikor frissen lőtt fácánt dobálsz - természetesen nem a vad gyalázása, hanem az én okosodásomért - az egészen más. Annak van értelme. Annak van szaga is, isteni szaga, könnyű…

A vasárnapi mise végén, esőért is szólt a fohász: "most segíts meg Mária, ó irgalmas Szűzanya, keservét a búnak bajnak, eloszlatni van hatalmad " Ahogy elnéztem, a miséről, a fohászkodásról éppen azok hiányoztak, akiknek úgy kéne az eső, mint sivatagi vándornak az oázis !  Lassan az is demagógia…