Eladó sorba serdült a szép, sudárderekú meggyfa, pedig származása szerint csak  - avitt retorikával mondva - fattyú gyermek lehetne, hiszen vadalanyból nőtte ki magát. A szomszéd kertjében eredt meg, ki tudja nem egy általam átpöckölt meggymagból eredt-e meg, vagy unta, hogy lakatlan kertbe pottyant, ahol semmi érdekes nem történik, csak a gaz nő, de nálunk, ahogy a kerítés fölött már át tudott kandikálni, mindíg zajlott az élet.

Az unokáknak kialakított játszótér fölé kezdett terebélyesedni, igazából nem is bántam, a szépségéért nem volt nagy ár az őszi levél söprögetés. A korona vírusról mit sem tudva, vagy ha tudott -  akkor éppen a bezártságunk, a hangulatunk javításásra - az idei hófehér nászruháját lélegzet elállító szépségben öltötte magára. Ilyen szép menyasszonyi ruhát csak a természet tud produkálni. 

Aztán a minap, amikor az unokám éppen a fa alatt játszott, egy jókora szél borzolta meg a virágba borult fát, ahonnan az összes fehér szirom, mint egy igazi hóvihar, fehérbe öltöztette az udvart, a hintát, a homokozót. Egy pár bátor szirom pedig a kicsi lány hajában kötött ki, igazi kis hercegnőt varázsolva belőle.

A kevergő kavargó, ide-oda lebegő szirmok és az örömtől táncra perdülő unoka önfeledt kacagása szinte hihetetlenné tette, hogy mi is zajlik a viágban.

Ezekért a percekért érdemes élni !  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.