A két fasor közti murvás úton, a gumik ropogását azonnal elnyelte a köd, az utat fürkésző tekintet a puha fehérség rabja lett, ami nem sok jót jósolt az aznapi fácánozára. Ilyenre mondjuk, hogy libázós idő ! 

 A köd is csepergősre fogta, ami a szemüvegeseknek - mint én is - nem barátja, mert még nem találták ki az ablaktörlős szemüveget. A fasor, az országhatártól a falu felé, alig pár kilométeres, de ez az egyetlen búvóhely a fácánoknak, mert jobbra -balra a mezőgazdaság az úr. 

Kis szakaszokban sétáltuk végig a fasort és most is - mint minden korábbi évben - egy -két kakas szépen rebbent a puskacső elé. Amilyen szomorkásan indult, annál eredményesbb napot zártunk. 

A ködös reggel, bennem "ködös" emlékeket hozott fel, ami a sok Dunaparti libázás hozadéka volt, mint amikor a rám boruló este a sűrű köddel együtt azt hozta, hogy nem tudtam hol vagyok, Nem kívánom senkinek azt az érzést, amikor bármerre fordulva a fél méter után fehérbe vész a tekintet. Azt hogy nem vesztem el örökre, ez a mostani írás igazolja, de ez csak a kutyám érdeme, akit pórázra fogtam és hagytam hogy kivezessen a zátony labirintusából az autómig ! 

A mai telefonos világban, a GPS-ek birtokában ez vicces, de akkor nagyon nem az volt ! 

Vannak még "ködös" történeteim, de mára ennyi elég lesz ! Nem festem az ördögöt a falra, holnap vadásznap és esős ködös időt jósolnak! Ez az idő csak alkalmas, nem pedig rendkívül alkalmas a vadászatra !  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.