Szeptember - népies nevén Őszelő- vagy Szt.Mihály  havát koptatjuk, a nyári forróságból, az éjszakák fülledtségéből szinte egyik pillanatról a másikra őszi idő lett.A vénasszonyok nyara  - a nyárból az őszbe lépegetés csodás ideje, már csak emlék,az utóbbi években elmaradt, mint ahogy a tavasz is kurta pár nap lett, mondhatni két évszakos lett az időjárás. 

Azért az időjárás akárhogyan is csűri csavarja, a szarvasbikákat nem érdekli, hogy meleg van, vagy hűvös, a vér szava mindent felülír, a szerelem már csak ilyen! 

A szarvasvadászat javában tart, zömében a fizetős vendégek próbálnak ilyenkor szerencsét, hiszen a szarvsabikák bőgése szinte mindent elárul a hang "gazdájáról", helyéről, életkoráról stb.

A magamfajta "sportvadász" kivárja a sorát, amikor már az utolsó vendég is elmegy, a bőgés is elcsendesedik, amikor meg kell találni a szarvasokat, amikor a bikák a szerelmi lázból kigyógyulva, újra éberré és gyanakvóvá válnak, a magamutogató könnyelműség ideje lejárt, nem keresik a bajt maguknak, inkább elvonulnak kipihenni a fáradalmakat. 

Egy sok évvel ezelőtti vadász emlék jut eszembe, ahol a bika elejtésének a körülményei lettek felejthetetlenek, nem a trófea mérete. Lehet egy bika un. kapitális, aranyérmes, stb, ez a bika egyik sem, lett, de számomra mégis a legértékesebb. Egyik szeptemberi  hajnalon, amikor a Telihold még csak a szemközti domb fölött készült elbúcszni, megjelent a bika, "belelépett" a Hold fényudvarába és az agancsa között  - mint Hunor és Magor legendájában, a fény, szinte glóriát vont  a feje fölé, köré. 

Vadásznaplómba aranybertűkkel kellett volna ezt a történetet beírni !  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.