A fácán vadászati idénye, már éppen egy hónapja tart, de a mi csak ezen a napon kezdtük. Rögtön az elején tennék egy kis kitérőt, miszerint idénye, vagy szezonja van-e a vadászatnak, mert mindkettőt használjuk. A "szezon" szó, inkább valami évszakhoz fűződő fogalmat takar, amitől az idény sokszor független, mert évszakokon átívelő, vagy folyamatosan tartó. Ez az én véleményem, de ez sincs kőbe vésve.

Visszatérve az idénykezdő vadászatunkra.

Az előző napok ködös, nyirkos ideje után, erre a napra a Nap is kisütött, még ha bágyadtan is. Ezt a Bugac széli homokos részt sem kímélte a két héttel ezelőtti özönvíz, a füves rétek zsombékjai alatt fél csizmaszárig érő vizek lapultak. Sajnos, még a legtöbb helyen lábon álltak a kukoricák, méter mélyre süllyedt kombájn nyomok árulkodtak a szerencsétlen gazdák  sikertelen próbálkozásáról.

A fácánok mindenütt terült asztalt találtak, jól szétszóródtak, így legalább tizenöt kilométert kellett gyalogolnunk, hogy rájuk akadjunk. De ennek a vadászatnak éppen ez a szépsége.

Szajkót is lőttem, aminek jobban örültem mint a fácánnak. Aránylag lassú röptű madár, de a röpte "becsapós", mintha égi hullámvasúton közlekedne.

Remek nap volt, soha ne legyen rosszabb  idénykezdetünk!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.