A Mikulás már nem is tud mást "hozni", mint saját torz szobrát csokoládéból ( ha az egyáltalán), szaloncukrot, meg még sorolhatnám a fogorvos-gazdagító cukor-rémségeket. Ajándékozás lett az egész Mikulás dolog is, az áruházakban grasszálnak az unott Mikulások, némi krampusz kisérettel.

Érdekes, hogy a virgács eltünt, nem lehet kapni, holott nem egy nehezen előállítható termék, pár szál  vessző, arany festékkel leszórva. De több volt annál, gyermekkorom  Mikulás hozta virgácsának ( hittem benne ) jelentése volt, helyesebben visszajelzés a "Mikulás részéről", hogy jól viselkedtünk-e abban az évben. Akkor még nem tudtam, hogy a szegénység is inkább "virgács-párti", olcsóbb lévén a szaloncukornál. A virgács mérete arányban volt - persze csak szüleim szerint - az abban az évben elkövetett csínytevéseimmel. A szépen kibokszolt ( egyetlen ) cipőmből kilógó rövidke virgács hossza nagy megnyugvást okozott, nagyobbat, mint az a pár darab házi készítésű szaloncukor és az elmaradharatlan  alma.

A virgács és a szaloncukor "kettőse", azok aránya, gyermeki jellemrajzunk volt. Persze szeretetből fonva.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.