Márc.15!

2024.03.15. 10:17

Kínában gyártott kokárda, kínai akkugyárak, filippínó munkások, sok helyszínen, szétszabdalt ünneplések, a nemzeti ünnepünkön!  No comment!

Még szerencse, hogy a tavaszban nem kell csalódni! Azt hozta, amit igért 

Hidegcsepp!

2024.03.10. 22:07

Új fogalmat tanultam: hidegcsepp az ország felett. A fél ország gyümölcsfái bánták, mivel éppen a virágzáskor fagyasztott. Hogy törne le a keze, annak, aki ránk küldte! Vagy ami rosszabb, többet ne ihasson finom gyümölcspálinkát! Vagy csak rosszat. MInt a viccben. Áron bátyám, ivott-e már életében rossz pálinkát? Ittam persze! Oszt milyen volt? Hát jó!

Halászlé!

2024.03.07. 21:58

Ha egy étel receptjét tudjuk attól még nem biztos, hogy jó lesz az eredmény. Pl. a halászlébe semmi más nem kell, csak hagyma, hal, paprika, víz, só! És mégis, mekkora a "szóráskép" az ehetetlentől a csodálatosig. Mint amilyen éppen a mai volt! Ehhez az élményhez elég csak Hercegszántóig autózni! A Matyihoz! 

Fohász!

2024.03.01. 21:49

Drága jó Istenem!

Ha már ilyen csodaszépen virágsziromba öltöztetted a fákat, bokrokat, ha már a madaraknak is tojásrakó kedvük kerekedett, akkor  - nagyon szépen kérlek - ne engedd, hogy a visszapofátlankodó tél tábornok mindezt elpusztítsa. Maradjon a tavasz!

 Ámen!

Terefere a kutyákkal!

2024.02.27. 21:44

Csányi professzor szerint, ha ilyen tempóban okosodnak a kutyák, ötven év múlva megszólalnak. Szerintem máris ezt teszik. Kutyás emberek tudják, hogy melyik ugatás mit jelent. A kutyák meg tudják, hogy a vezényszavakra mit tegyenek! Tehát beszélgetünk!!!   

Kutyabaj!

2024.02.23. 22:01

Amíg Vahur, a szálkásszőri tacsi élt, Samuval, a vizslával folyton veszekedtek. Olykor vérremenően! Vahur meghalt, azóta Samu bánatos paukolással hívja! Hiányzik neki.MInt az embereknél! Szegény férjem - Isten nyugtassa -  mocskos egy alkoholista volt, vert is, de visszasírom. 

Ki érti?  A kutyákat mindenesetre jobban!

Nincs címe!

2024.02.20. 21:41

Ha egy könyvnek veszem az eddigi irományaimat -akkor annak lapjai beteltek. Ami utána jön, az csak ráadás, a magam szórakoztatására történik. De nem tilos velem tartani.

A startisztika  -  azt hiszem Churchill szerint - csak akkor igaz, ha én hamisítom - azt jelzi, hogy olykor-olykor ide- téved néhány olvasó. 

Ez viszont igaz! Harcos üdvözletem!

Megjöttek!

2024.02.18. 21:35

Mármint a szalonkák! Ez a hír, csak vadászaoknak kedves, de azoknak nagyon! 

De a patakparti fákon a rágások azt jelzik, hogy a hódok is megérkeztek. A terjeszhkedésük  drámaian gyors, lesz gond velük, az biztos.

Rövid hírek, nagy törtémések !

Vadászati okosság!

2024.02.16. 21:42

Vadászatban az a biztos, hogy semmi sem biztos!

Sörétes puskás szalonka les közben disznó jön, golyós puskás disznó lesen meg szalonka húz el a fejem fölött.

Azért ezek élvezhető tévedések! 

2024.01.31. 21:57

"Gazdag embernek márkajelzés van a ruháján, a boldognak kutyaszőr!"

Vahur kutyám halála "kényszeratett  a hallgatásom feloldására! 

Epilogus!

2023.04.09. 17:36

Ha valaki mégis olvani szeretne valamit tőlem, akkor a Dunaszekcsői Hírek fórumon megtalál - havi rendszerességgel - Zöld Sarok főcím alatt. 

 

Tovább?

2023.03.27. 22:08

Úgy látom, a tragédiéktól, botrányoktól, szenzációktól mentes, kicsit irodalom "szagú" blogírásnak ideje leáldozott. Pláne akkor, ha a témáim makacsul ragaszkodnak a vadászathoz, illetve a vele kapcsolatatos témákhoz. 

Senkitől nem írígylem a népszerűséget, nem is érdekel, de a blogírásom lelkesedésére lankasztólag hat, amikor egy celeb nevezetű akárki, egy fotójával, ahol mondjuk egy napra új frizurát kreált magának, felrobbantja a kattintások számát, és  rajongók ezrei, sőt százezrei kommentelnek, bírálnak vagy lelkesednek.  Hol az igény mostanában?  - kérdezném - elsősorban azoktól, akik egyébként egyáltalán nem olvasnak - így a kérdésem szépen elhal a semmiben. 

A sok éves blogírással úgy vagyok, mint azok a párok, akik a se vele se nélküle módon élik életüket. Ha nem írom hiányzik, ha írom - de nem olvasódik - akkor morgok. A stílus pedig ugye maga az ember, az én esetemben pedig sok évtized alatti olvasmányok, hallottak, tanultak hozadéka, életkori sajátosság. Finoman szólva archaikus, magyarán mondva öreges! 

Na most mi legyen? Legyenek még vadász történetek, erdei hangulatok, fodrozódó vízparti pecálások ilyen -olyan leírásai, vagy tartsam meg magamnak?  A kérdés költői, a válaszom is az lesz!

Mennyi az annyi?

2023.03.18. 07:09

Teszem fel a kérdést azoknak, akiknek a vadászatban a rekord teríték a boldogság! A több százas fácán-szőnyeg, a nagyvad hajtások focipályányi glédája, szarvasok, disznók hagyományos elrendezésben, ahol még a rosszul lőttek, sebzettek nincsenek jelen, azokat majd a hívatásosok fogják megkeresn! 

A szalonka vadászata szerénységre tanít, legalább is ott, ahol én várom őket, immár tizedik este. Ahogy egy öreg vadászt ( én is az vagyok ) idéznék, " a vadászatban az a biztos, hogy semmi nem biztos !Ettől szép !)

Ha valamire, akkor ez a szalonkára biztosan igaz, mert reménytelennek tűnő hideg, északi szélben, láttam szalonkát, hallottam is cippogását, az már Fortuna dolga, hogy felém, vagy a mellettem álló vadász felé fog repülni. Hogy senkinek ne legyen kétséges, én gratuláltam a szerencsés elejtőnek ! 

Hogy visszatérjek az elejére, a nagy terítékre, bizony szalonkából ilyen sosem lesz - hála Istennek - ezért a madárért meg kell küzdeni, de éppen ez a "küzdés" a csodálatos.A tavaszi esték hangulata, a semmihez nem hasonlítható illatok, elhallgató madárcsevegések és az Esthajnal csillag  felragyogása, amikor a puskát erősebben kell szorítani, nyakat tekergetve az eget pásztázni és lassan beálló sötétben a sikert másnapra halasztani! 

Ilyen estéknek van íze zamata, hangulata, teríték nélküli boldogsága !

Húznak?

2023.03.09. 14:39

Zsenge koromban, amikor a sörétes puskák - december végén - szögre akasztódtak, úgy várták a vadászok - nyilván közéjük számítva engemet is - a tavaszi szalonázást, mint zsidók a Messiást. Talán ezért is értékelődött föl annyira, a tavasz szimbóluma lett, annak hírnőkévé magasztalódott. 

A valamikori kemény téli hónapok után, az első lágyabb, havat olvasztó déli szelek, a vadász szivekben a reményt élesztették, izgatott suttogások szálltak száról szájra, megjött? láttál? hallottál? korrogott, pisszegett? Avatatlan fül, akár valami erotikus üzeneteknek is gondolhatta volna, mint a jó ötven évvel ezelőtti postásnőnk, aki a nekem küldött levlepot olvasva, szinte kövé vált: " Csaba barát, azonnal  gyere, húznak a szalonkák! "

A tegnap esti, első szalonka próbálkozásom is sorra hozta fel a régi emlékeket, a Mátrai vadászatokat, örömöket, barátságokat. A múltba kalandozó képzeletemet, a lassan lopakodó szürkület hozta vissza a valóságba, amikor a madarak sorra elhallgattak, az árnyékok egybefüggő sötötet alkottak, a halványuló égbolt is fáradni kezdett, a Sakcsillag pislákoló fénye búcsúztatta a holnap felé ballagó mai napot. 

Egy szalonka halk pisszegését hallottam, sajnos látvány nélkül, de a szalonkázó vadász szerénnyé válik itt nem divat a "nagy teríték",! Mert azért mégis csak az erdők kiránynéjáról van szó, akinek az elejtése ünnepnapnak számít !

A szalonkát ki kell érdemelni !

Csatavesztés!

2023.03.01. 09:47

Ami szép, az szép!  Nem túl nagy okosság,de a reggeli látvány ezt váltotta ki belőlem. Ugyanis a két nappal korábban írt bejegyzésem az ingujjas vadászatról, szinte hihetetlennek tűnik, amikor a frissen esett havas, fagyos tájat nézem.

Az aranyfa  - forsythia egyik napról a másikra aranysárga ruhába öltözött,tudja az illemet, a hóesés ellenére a tavaszt várja ebben a csodaszép ruhában. A gerlék is hordják az ágakat a rendetlen fészkükhöz, miközben édes bús turbékolással udvarolnak a párjuknak. 

A mandula már előbbre tart, a virágzó növényk bátor előharcosai, és mint csatában a rohamozó gyalogság az ellenséges fagytól sokszor szenvednek vereséget.

Lehet, hogy ez a sunyi tél még nyer itt-ott csatát, de a háborút már elvesztette, a tavasz viszavonhatatlanul megérkezett ! 

A tavasz csodás hírnökeiről, a szalonkákról, már hallottam híreket, előőrsei megjelentek Cegléd környékén cvikket láttak, lőttek is. Ezek szerint nem sokat pihenhet az utolsó fácánvadászat után leápolt fegyverem, jöhet a csodás esti szürkületben, az Esthajnal csillag  felragyogásában érkező szalonka vadászata.    

Öröm a köbön !

2023.02.25. 09:29

Csupa jót jósolt a sokat szapult meterológia erre a napra. A naptári hónaphoz képest túl jót, hiszen még csak február végét írjuk, de a mandulafák virágoznak, a méhecskék örömmel dongják körül az első tavasz-ízű nektárt. A szerencse is mellénk szegődött, mert a vadászatot eredetileg mára ( szombat) terveztük,és ahogy kinézek az ablakon, zuhog az eső, hozzá kemény északi szél tépázza a fákat. 

De kanyarodjunk vissza a csütörtökhöz, amikor a 16 fok mellé langyos déli szél is társult, amitől sorra kerültek le a pulóverek, ingujjra kellett vetkőzni. Egy nádast hajtott a brigádunk fürge lábú része, de még csak a távolból hallattszott a kutyákat irányító Andris hangja, lövés sem dörrent, mondhatni kellmes csönd volt, amikor a magasból egy pacsirta  önfeledt trillázása száll alá, szívet, lelket melengetve. 

Azután a nádas szélén megjelent az első  - ahogy mondani szoktuk - szélező vadász, Péter fiam személyében. Ekkor már rebbentek a fácánok, az ő irányában is, amiket sikerült neki ,szépen "leszólítania". Hű, de büszke apa voltam ! Vagyok ! 

A vadászat végére négy-négy fácánt sikerült lőnünk ! 

Záróra!

2023.02.22. 21:48

Még pár nap és lepereg a fácánvadászat vadászati ideje. Most jóideig a sörétes puskák pihenőt kapnak, igaz, ebben a szezonban nem sokszor melegedtek be.

Holnap lesz a záróra, az utolsó vadászat, remélem szép időben, jól repülő madarakkal. Majd beszámolok róla !

Visszapergetve vadászéletemet, amikor még Jóapám vadászott, és én kisérhettem, talán nem éreztem az élet nagy ajándékának a közös vadászatot úgy, mint erre utólag visszagondolva. Most viszont a holnapi vadászaton Péter fiam is velem tart, együt fogunk vadászni, láthatom az igyekvését, örülhetek a sikeres lövéseinek. 

Ez ám az igazi apai öröm !

  

Van miről írnom !

2023.02.08. 10:15

Nagyon szép ás jó, mondhatni felemelő érzés vadászat kapcsán mindarról írni, amit átélek, a látványról, a felhőkről, az erdő csendjéről, az alkonyatról - azután Fekete István után szabadon - az estéli harangszóról, ami egyben a hazamenetel ideje is. 

De azért a vadászat ennél többről is szól, mégpedig egy vad elejtéséről, a vadász sikerről. Nem számoltam hányszor mentem már erre a lesre  - mint a viccbéli vendég töltöttkáposzta fogyasztását méltató vendéglátó  mondta, hogy nem számoltam hány tölteléket ettél ettél, de volt az hat is - így én is csak saccolom, hogy legalább tizedszerre. 

Pedig az erős fagy nem volt csábító, a sok rétegű ruha is csak ideig óráig áll ellen a szélnek, meg a hidegnek. Mint minden vadászat ez is a pipámmal kezdődött, de még felénél sem tartottam amikor a les mögötti meredek oldalban disznók szöszmötölését hallottam. Azután nagy csend lett - a kérdés viszont ott maradt, elmentek, vagy csak szoborrá merevedve figyelnek -  mindenesetre "szolgálatba " helyeztem magam, ami azt jelentette, hogy a félig szívott pipát zsebre vágtam, kockáztatva a zsebem kiégését. 

Alig pár perc múlva a szórón először egy kis süldő, majd még egy, utánuk nagy óvatosan, két ,termetes koca jelent meg. Nem volt kérdés, hogy a legkisebbet fogom lőni, csak azt kellett kivárni, hogy nehogy a kocák álljanak mögötte. 

Most is szólt a hatórási harang, most is szép volt az este, de a disznó mellett állva, ez még szebb lett ! 

Köszönöm Fortuna!

2023.02.04. 11:15

Nem akarok senkit megbántani ( vagy igen?) de akit vadászat előtt, mély álmából  az óra ébreszt, az csak félig meddig vadász. Hatvan évnyi vadászat után is, én még mindíg érzem azt a kellemes bizsergést, a várakozás izgalmát, ami miatt az alvás csak olyan felületes, badar álmoktól zaklatott.  

Ezen a reggelen a program szerint, hét óróra kellett volna elkészülnöm, de már ötkor a terasz korlátját simogattam, hogy az esőtől fagyos-e, vagy csak vizes. Hála Istennek, éjjel nem fagyott, talán az erős szélnek köszönhetően. Ez a szél azután elkisérte a vadászatot, de nem csak a felhőket kergette szanaszét, hanem a felrebbenő kakasokat is szárnyára kapta és vitte. 

Lehetett hibázni, de nekem nem, mert ezen a délelőttön Fortuna úgy gondolta, hogy szerénységre oktat. Másfél órán kersztül egyetlen fácán sem felém vette az irányt, még esélyem sem volt a hibázásra. 

Azután  - vagy megsajnált a Szerencse Istennő - vagy én álltam jobb helyre, de végre lövésekhez jutottam, meglőttem a becsület kakast, majd után még párat.

A szerencse forgandó - tartja a mondás - és ahogy visszagondolok erre a napra, ez nagyon igaz ! 

Hol vannak....?

2023.01.29. 10:30

..mármint a kerti madáretetőm kedves kis lakói, a cinkék, sármányok, vörösbegyek, meg a duci verebek! Pedig az etető feltöltését időben kezdtem - ahogy illik, a szoktató etetéssel - ha "kitör" a zimankó, tudják az utat, szomorú hasonlattal élve, ahogy a hajléktalanok és a rendszer károsultjai az ingyenes kajaosztás helyét.

Szomorú statisztikát olvastam, miszerint a madarak 30%-a tűnt el az utóbbi évben, de hogy miért, arra nem találtam magyarázatot. Lehet, hogy csak a nevében télnek nevezhető "telecske", ami inkább csak olyan csöpögős, saras, őszi időjárás? 

Nincs foga a fagynak, nincs nagy hó, ami a rezsiakármicsodázott fűtésszámlánknak jót tesz ugyan, de közben alattotmos munkát végez, mert aminek el kéne pusztulnia az életben marad - a növényi kártevők vígan túlélik ezt az időszakot - köszönik szépen, vígan elvannak, sokasodnak szaporodnak !

De még a télen idevándorló ukrán varjak sem keveregnek az égen, pedig az ottani szálláshelyükön az ördög veri a kovácsüllőt. A darvak is hezitálnak, induljanak, vagy maradjanak, így adódott, hogy még a két héttel ezelőtti vadászaton is darucsapatok krugatása szállt le az égből.

"Bolond világ" - mondogatta Nagyanyám annakidején, ha valami nem éppen úgy történt, ahogy annak - őszerinte -  kellett volna. 

Most mit mondana szegyény Nagyi? 

Havazik!

2023.01.21. 10:32

Semmi különleges vadászélmény nem inspirál az írásra, de a szépen szálingózó hó igen. Már tegnap kezdte, de csak úgy mutatóba, mára már  - régi szép teleket idézve - komolyan havazik. 

Az előző év száraz, aszályos tele után, az idén bőven volt részünk esőben, sárban, még a leg lelkesebb vadászt is otthon marasztaló ködös időben, de ennek most örülni kell, mondhatni Isten áldása. 

Régi, nagyon régi havas emlékek is feltolúlnak a múltból - anélkül mondva, hogy beleesnék az öregemberek ködös emlékezésébe, hogy"bezzeg az én időmben" -  szomorú nosztalgiájába .

Valahol a Zemplén egy mindentől és mindenkitől távoli kis vadászházában töltöttem a szilveszter előtti két napot, "úttörő becsületszavamra " megigérve nejemnek, hogy szilveszterre hazaérek

. Hatalmas hóesés szakadt le aznap, de nem csak olyan vicces hólepel, hanem igazi, mert a szóróhoz már térdig gázolva tudtam csak a friss hóban kimenni . Jött a disznó, lőttem rá, de csak sebeztem. Elindultam utána a vérnyomon - ami bőven spriccelt a hóra - hogy mihamarabb kegyelemlövést tudja rá adni. Mér rég nem tudtam merre járok, amikor a vér is kezdett csökkenni, majd teljesen megszűnt. Kőrbe forogtam de már fogalmam sem volt merről jöttem, mögöttem a hó mindent betemetett. 

Nem húzom a történetet,mert a meghívóm, a házigazda megtalált, a disznó is meglett, csak én késtem le az otthoni szilvesztert ! 

Panyóka!

2023.01.16. 17:00

Kezembe került egy régi, kissé elsárgult, cakkos szélű fénykép, a negyvenes évekből, amin családom férfi felmenői feszítenek vadász ruhában, puskával a kézben. Nem műtermi kép, amiről a félvállva felvett nagykabátok árulkodnak - "szakszóval" panyókára vetetten. 

A huszároktól átvett dolmány hordása - ahol a jopbb vállat szabadon kellett hagyni, hogy a kardozó kéz szabadon mozogjon -a vadászatokon is praktikus volt, ha a puska vállhoz emelése nem ütközött a sokrétegű ruházatba, nagykabátba. A fényképen a nagykabát a jobb hónalj alatt lett öszegombolva, ha nem is olyan elegánsan, mint ahogy a mentét a súlytás, de  a pontos lövéshez praktikus volt. 

Manapság, télvíz idején sem egyszerű, ha a sok gönc miatt a fegyver nincs pontosan a vállgödörben, és a lövés célt téveszt. Persze a fegyvergyártók már erre is gondolnak, nem kell panyókára  gombolni a kabátot, állítható tusokat gyártanak. De  - jobb híján - a kabát alá tett tusa is bőven megteszi.

Milyen "beszédes" is egy régi fénykép ! 

"Meló nélkül nincs siker"

2023.01.13. 13:21

Kell csizma, vagy elég lesz a bakancs is? - kérdeztem a "háziaktól", a területet jól ismerő vadászoktól. Kb, két-három kilóméteres és néhol alig ötven méter széles szárzúzózott területen kell majd  menned, ha hajtani akarsz - ide elég a bakancs, de ha leállónak mégy, akkor a félcipő is elég. No, ezen igazodjak ki ! 

Nem szeretem a csizmát, úgy érzem magam benne, mint békatalpas búvár a szárazon, így köztes megoldásként a bakancs győzött. De nem az időjárásban, mert  a délelőtt derekán beborúlt az ég, először szitálva, majd egyre lelkesebben kezdett esni ! Nesze neked bakancs, "aki" egyébként jól bírta a vallatást, belülre nem engedett semmit, de egyre nagyobbra hízott kívülről, egészen addig, míg több kilós sárgombóccá nem dagadt. 

Csak az vígasztalt, hogy a csizma is így járt volna - csak azt könnyebb a végén lemosni !

Az eső ellenére a madarak jól repültek, meredeken emelkedtek, jócskán próbára tették a lőtudományt.

A nádasba vágott kereszt nyiladékok a leálló vadászoknak adott jó lehetőséget, a sorjázó fácán etetők alatt kupacnyi szemes takarmány, a középütt csordogáló kanálisba  ásott mély tavacskákban a várható nyári aszály ellen fogják fel az élető vizet - szóval látszik, hogy hozzáértő kezek, nagy szorgalommal dogoztak azon, hogy jó vadeltartó heky legyen és sikeresen vadászható is legyen.

Meló nélkül, nincs siker - mondta a lelkes vadőr, és valóban, az időjárás ellenére, sikeresen zárult a vadászat. 

  

Itt, vagy ott?

2023.01.08. 11:50

A tátizsákomban cipelt sok ruha, mire magamra kerül, meg a "technikát" is elrendezem, - ami alatt nem feltétlen a csúcstechnikát kell érteni - már alkonyodik. A nappalok már ugyan hosszabbodnak, de csak naponként nyúlfarknyival, így öt órakor már majdnem teljesen sötét van. A szemközti domboldal fölött kelő,  teltarcú Hold, birokra kel a sötéttel, ahonnan a nappali fény - alig pár percel ezelőtt -  éjszakai álomra vonult, oda a Hold kékes fénye terül szét. szép komótosan.

A völgybe hajló lucernásról jó hírek jöttek az előző napokból, bikarudli látogatja, a fínom csemegét, népes csapatukban derék agancsosok is vannak. Egy próbát megér - szoktam magam biztatni - hátha ma is úgy lesz, mint korábban. De nem úgy lett ! Azt pedig, hogy ezt láthattam is, a Holdvilág tehet. Ugyanis a szomszéd domboldali erdő ölelő karjaiban egy vetés szorong, oda váltottak ki az ide várt szarvasok. Egyszerű szójáték, nem itt kéne ülni, hanem ott, de a gyakorlatban ez  - szárnyak hiján - kivitelezhetetlen. viszont szentségelni azért szabad! 

Az viszont biztos, hogy egy ilyen,  Holdvilágos éjszaka - ha esik lövés, ha nem - maga a csoda !

 

Credo!

2023.01.04. 12:09

Remélem, utólag is érvényes és elfogadott a BUÉK üzenetem. De jó is lenne, ha ez a "B" betű igaz lenne az előttünk álló évben.

Jubilálok a blogommal, ebben az évben lesz éppen tíz éve, hogy elkezdtem írogatni, hol sűrűbben, hol ritkábban -  de azért rendszeresen. Lehet, hogy a választott témám, és a magamra aggatott jelző, miszerint "vadászíró" lennék, nem éppen a celebvilág bulvár szennyének tesz eleget, az esetleges lövés élményének ellenére is, sokkal jobban szerethető. Gondolom én! 

A közélet dolgait -  ha még mélyebbre szántok, - akkor a politika szennyét, mocskát ráhagyom ezen témák önjelölt harcosaira - a suszter maradjon a kaptafánál - mondás mentén, továbbra is vadászíró szeretnék maradni.Zárójelben megjegyzem hogy azért van ám véleményem ! A suszter is észerveszi a kaptafán kívül azt is, aki hordja a cipőt ! IUram bocsá', büdös a lába !

Persze akad így is bőven "áthallás" - de hol nem? - a politika, helyesebben a politika által kitermelt  új dzsentri réteg,( új szó született, a zöldbárók)  és az általuk megszállt vadászat között. Sajnos a társadalom "hasadt" itt is, mintha nem lenne mindegy szegény vaddisznónak, vagy fácánkakasnak, hogy melyik "oldalról" kapta a lövést.

Korábban is "hasadt" a vadász társadalom, de az anyagi javak mentén, ugyanis voltak a gumicsizmások, meg voltak a csícsás terepjárósok.

Tehát kedves olvasó ( régiesen , nyájas olvasó) ha még így is, szóval minden bulváros rettenet nélkül is kitart mellettem akkor azt megigérhetem - legyen a credom - hogy továbbra is "csak" azt a csodát osztom itt meg, amit vadászataim ( horgászatim) során átélek, megélek.

Ezt én egyszerűen Isten ajándékának tekintem és ebből az ajándékból tudok csak tovább adni  önöknek ( nektek ) valamicskét ! 

 

 

 

Kedves Jézuska....!

2022.12.26. 09:23

Az előző bejegyzésemet erős optimizmus vezérelte, mint a Jézuskának levelet író gyermekét. Az én vágyam, egy vadászati élmény volt, ami a korábbi években egy-egy jó fácánozás formájában rendre sikerült is.  Az idén ez nem jött össze, a drámain kevés fácán inkább kíméletet, mintsem vadászatot igényelt.

A vágyam azért levél nélkül is célba ért, egy meghívás érkezett dám tarvadra, mégpedig éppen ott, azon a  területen ahol az ezüstérmes bikát lőttem.

Egy tölgyesben kanyargó sáros erdei út cuppogott a cipőm alatt, ahogy próbáltam lépést tartani Laci baráttal, a meghívómmal. Nem csak a csúszós sár miatt óvatoskodtunk, hanem azért is, mert az erdő fái között, itt-ott dámok tümtek fel, bizonyítva, hogy "dámországban" járunk. Az erdei út, egy szelíd kanyar után egyenes irányt vett, hogy azután egy mély horhosba ereszkedjen. Laci megtorpant, a lőbotot szétnyitotta, ami nekem azt jelentette, hogy lőni kell, de hogy mire, azt még nem láttam. Aztán azt is, egy dám tarvad formájában, "aki" éppen egy fa takarásából akart a nyiladékon átugrani. Ahogy mondani szokták vadász berkekben, itt nem volt mit "tökölni", a bírálatot rábíztam Lacira, akinél rutinosabb vadászt nem sokat ismerek.

A lövést jól jelezte a dám, de még egy vágtát azért "levert", mégpedig éppen a mély horhosba. Ez már a dám bosszúja volt, mert a felhúzása embert próbáló művelet lett.  

Nekem már ott, akkor, megjött a Jézuska !

Karácsony!

2022.12.21. 14:24

Az elmúlt év utolsó napjait koptatjuk, az adventi koszorú utolsó gyertyáját is meggyújtottuk, várjuk a karácsony szent ünnepét, megállunk, vagy lassítunk, visszagondolunk az eltelt évre, esetleg számvetést készítünk és kezdjük ünneplőbe öltöztetni a lelkünket ! De szép is lenne, ha így lenne! Sajnos a gyakorlatban ez nem éppen úgy működik, ahogy kéne, ahogy a kereszténység nagy ünnepéhez méltó lenne, mert a rohanó, anyagias világunk - sok mással együtt -  ezt is tönkretette. 

Az ajándékozási lázba belehajszolt emberek a  boltokat ostromolják, sokan erőn felül költekeznek, amitől az ünnepből frusztráció lesz, kinek?, mit?, mennyiért? csapdájában vergődünk. 

A vadászok karácsonya csak azért szebb, vagy inkább személyesebb, mert a karácsonyi menüben a halászléhez való halat, már korábban megfogtuk, a fácánleveshez a fácánokat meglőttük, és az esetleges disznósülthöz a kis süldőcskét is szépen elejtettük ! A mákosbejgli nem szerepel a lőhető vadak listáján, így ez az asszonynépre marad !

Ha- és amennyiben a köd, vagy eső engedi, akkor karácsonyig még lehet, hogy valami vadászélményt is hoz nekem a Jézuska, aminek nagyon de nagyon tudnék örülni !

Majd kiderül...?

 

Murphy törvénye !

2022.12.16. 11:19

A hektikus időjárás a vadászatokat is befolyásolja, eső, sár, köd, miegymás nem éppen a vadászok barátja. Kell egy kis kalandvágy, hogy abban a tudatban menjen ki az ember a területre, hogy a visszaút már bizonytalan. Van az a helyzet, amikor a terepjáró minden tudása is kevés, amikor nem árt, ha egy helybéli traktoros telefonszámának a birtokában. vagyunk. A vadászatban is érvényes  Murphy törvénye, miszerint a terepjáró azért rossz, mert addig tud menni ,ahonnan már nem lehet segítséget kérni ! 

Már lefelé haladva is ide-oda csúszkált az autóm a meredek szurdokban, a ragadós agyag inkább a fazekasok korongjára illett volna, nem pedig az egyébként jó minőségű terepgumim recéibe. Én már ekkor éreztem hogy ebből baj lesz, kétesélyes a visszaút. Vagy felmegyek rajta, vagy nem !

Ebben a tudatban - de inkább szorongással - ültem a lesen, elmorzsoltam két órát, és miután más izgalom nem adódott, csak a hazaút izgalma, így elindultam. A szurdok alsó két harmadán még tartott a lendület, addig aránylag - ha lassan is -  de szépen haladtunk, de onnan már csak araszolva, a megsarkantyúzott motort nagy fordulaton járatva, közben iszonyatosan sok sarat  magunkra kenve, küzdöttük fel magunkat a szurdok tetejére. 

Régen éreztem ekkora  megkönnybbülést! Még az sem bántott, hogy szegény autóm egy sárkupaccá vált, csak annyi volt tiszta rajta, amennyi sarat az ablaktörlő szétmázolt. 

Bevallom, nem éppen ilyen vadászati izglomra vágytam !

Darvak !

2022.12.10. 12:49

Akárhogy berzenkedek az okostelefont mágikusan bűvölőkre, a leszegett fejű agymosottakra, az időjárás jóslatokra én is vevő vagyok. Csak egy kis ide-oda nyomkodás és máris tudtam,hogy a Szeged közeli vadászterületen milyen lesz a másnapi időjárás. Lesz-e eső vagy sem. Azt írta a "kisokos", hogy délig nem lesz eső, akkor hurrá, nekünk éppen ennyi kell a vadászathoz. 

Üröm az örömben, hogy a "tetthelyhez" közeledve egyre több rendőrautó és rendőr cirkált az utakon, nem is eredménytelenül. mert  kisebb, nagyobb migráns csoportokat vettek körül, akiknek eddig tartott a kaland. Biztos sokan közülük valóban kalandorok, hamis álomkergetők, de olyanok is szépszámmal lehetnek, akik az éhség, a szegénység elől menekülnek. Ilyen tömeg estén lehetetlen az ocsut a magtól szétválogatni, megy minden elfogott vissza, a menekült szállásra. Aztán kezdődik minden előlről, van olyan, aki harmadszorra akadt "horogra,"

A vadászterületre érve még a Napocska is kisütött, még ha bágyadtan is egy kicsit, de decemberi Naptól ennél többet nem lehet elvárni. A fácánok is örültek a tiszta szép időnek, nagy kedvvel emelkedtek, ez meg a mi kedvünket hozta meg, szép, magas lövéseknek lehetett gratulálni. 

Két, "V" alakban repülő, panaszosan krúgató darucsapat is áthúzott felettünk, amitől a lelkünk egy kicsit ünneplőbe öltözött, a puskák is elcsendesedtek, és ameddig el nem tüntek a távolban ezek a szép, nemes madarak, addig csak a kérdések maradtak, hogy ők miért nem keltek a többiekkel vándorútra. 

Lehet, ha ezt tudnám, akkor azt is, hogy miért indul el valaki egy távoli országból és a többi miért marad!

 

 

  

Avatás !

2022.11.28. 15:48

Hogy is szól a mondás? MInden jó, ha jó a vége ! 

Szórol szóra így történt azon a napon, amikor vadászni indultam Ceglédbercel és Albertirsa közötti területre, fogolyra, fácánra. A "tetthelyig" 230 km-es az út, ami a hajnali sötétség és a csepergő eső ellenére sem volt nagy kihívás, már többször is megtettem, de a Kecskeméti és Nagykőrösi útfelbontások, elterelések és a reggeli dugó miatt, az út rémálom lett. A cirka két és fél órás út, majdnem duplája lett !

Amikor végre valahára a Ceglédberceli akácerdők közötti homokos, gödrös útra fordultam, a vadászház felé, mindjárt jobb kedvem lett.Az időjárás is vidámabbra váltott, kezdte derűsebb arcát mutogatni. 

A vadászház udvarán baráti ölelések vártak,a közel fél évszázados barátságok a mai napig állják a sarat - pedig négyen, az ország három távoli csücskében élünk, csak ritkán tudunk találkozni. 

Ennek az évnek az elején én már voltam egyszer itt foglyászni, így a csodálatosan dolgozó kutyák, a fürgén és laposan rebbenő foglyok látványa is ismerős volt, de volt valami, ami mégis különlegessé tette ezt a napot !

Ezt a különlegességet pedig Péter barátom Gergő fia jelentte, aki élete első foglyászását élte át, ahogy elnéztem szép sikerrel !  

Külön pikantériája a dolognak, hogy azzal az öreg Merkel huszassal vadászott, amit fél évszaddal ezelőtt tőlem vett meg az apukája, Péter barátom. 

Aki ismernek tudják, hogy "nem megyek a szomszédba" az érzelmek kimutatásáért, nagyon meg tudok hatódni szép dolgokon ! Nos, ilyen lett a Gergő avatása is,  ahol nagy megtiszteltetés ért, engem választott keresztapjának, Eddig is tudtam Gergő lelkesedéséről, a vadászat szeretetéről, de innentől kezdve keresztapai kötelességem a vadászéletét figyelni, és a "jó öreg" huszas puskám sorsát figyelemmel kisérni. Persze ehhez a Teremtő jószándéka is szükséges !

Hálás feladat !  

 

 

Csalimadarak !

2022.11.19. 17:40

Hogy is tartja a mondás, ami a szűkösségről szól? Vagy egy mai kisnyugdíjas életérzéséről?  Emígyen, " üres spejznak, bolond a háziasszonya"! 

Ez jutott eszembe akkor, amikor már órák óta jártuk a csontszáraz csatornapartokat, de egyetlen fácán sem rebbent.  A legnagyobb meglepetést a Kígyós csatorna okozta, amiben a korábbi években olyan szélesen folyt a víz, hogy nem volt tanácsos a túlpartra átlőni a fácánt, mert a kutyának  kellet jókorát úszni érte.

Mentő ötletként, a közeli szárító üzemben "randallírozó" parlagi galambok riogatásába kezdtünk, de nagy ravaszul a műanyag csaligalambok segítségével. Az üzem melletii vetésre raktam ki az öt élethű csalimadarat és vártam a csodát. Mármint azt, hogy puskacsőú elé kerüljenek a toronymagasan keringő galambok. Az eget néztem, de nem azt kellett volna. hanem a vadőr kutyáját ( Személyiségi jogokból a kutya nevét nem mondom )

Először a galambokat hordta el, végül a sporttáskámat, amiben a galambokat utaztattam. 

Ennél frappánsabb "záróra" nem is lehetett volna. Nagy a szegénység, amikor szegény kutyának a műanyag galamb apportírozása is nagy élmény ! 

     

 

Mind megette...!

2022.11.13. 17:25

Hogy is szól az ujjainkon előadott mondóka? Ez elment vadászni, ez meglőtte...stb. Az eleje meg a vége izgalmas, a meglőtte, meg a mind megette. Ha jól belegondlunk erről szól a vadászat. Illetve jó lenne ha szólna! De a pecásokat sem kímélendő, náluk is  sorolhatnánk az ujjainkat, ez elment pecálni, ez kifogta... stb A végén pedig.. - na itt már dadog a történet - vagy megette, vagy visszadobta. Akkor miért fogta ki? Egy kifogott halnak bográcsban a helye - mondom én -  de akkor annyit és csakis annyit kellene fogni, amennyit megeszünk ! 

De vissza a vadászokhoz!  Nyilván a lőtt vad nagy része nem a vadász tányérján fogja végzni, mert életkora, nagysága,  - Uram bocsá' - szaga miatt, csak szakszerű feldolgozás után lesz konyhai alapanyag. Adódik a kérdés, akkor miért kellett lelőni?  A halakkal ellentétben, "akiket" nem látunk amikor éppen horogra kerülnek, így szelekció sincs, a vadat bíráljuk, válogatjuk,állományt szabályozunk, stb.  

Egy ifjú vadász érdeklődött, hogy mekkora az vaddisznó, amit érdemes meglőni és hazavinni ! Legálisan persze !!! Krotália behelyezve, elejtése bejelentve, lemérve, kifizetve ! 

Kérdem tőle, van -e otthon egy szép tepsije? Nos, ha van, akkor vidd magaddal a lesre! Ha kijönnek a szóróra a disznók, vedd elő a tepsit, tartsd ki magad elé és nézzed, melyik disznó lóg ki belőle, és melyiket takarja ! Nos, amelyiket takarja az éppen a tepsibe passzol, tehát lőhető, süthető, ehető !

Sosem fogom elfelejteni azt a buta arcot, amit erre vágott az újonc vadász !

Napsütés, hétágra!

2022.11.07. 17:09

Múlt hét közepének reggelére a makacs köd megadta magát, elszállt, ki tudja hová. Naív a kérdés, de jogos, mert a ködből,  pára szokott képzőni, lecsapódni fűre fára, mindenre, de ez elmaradt, vadászat közben, a fölöslegesen felhúzott csizmámat félcipőre tudtam cserélni. 

Eddig ez jó volt, meg az is, hogy a Nap úgy sütött - szépen szólva, hétágra - mintha az előző napok bujkálását ma akarná bepótolni. A reggeli három réteg ruha, napközben egyre fogyott, délre ingujjá lappadt.

Szóval mindern adott volt - lett volna - a jó vadászathoz, "csak" egy valami hiányzott -  ami nélkül meg a vadászat egészségügyi sétává satnyul - ez pedig nem más, mint a fácánkakas. Nem kell ahhoz nagy tálentum, hogy ennek okát megtaláljuk, mert amikor a Kígyós csatornát is csont szárazon láttuk kanyarogni, akkor beláttuk, hogy a baj nagyon nagy.  

Ha nincs víz, nincs élet ! A napok óta tartó eső - mint Isten áldása - jótékonyan itatja a határt, de ez már c sak a következő év szaporulatában fog látszani, az idei apróvad vadászatokat elvitte az ördög!

 

 

Olyan ez a nyirkos, szomorkás, mindent beborító köd, mint a háziőrizet. Még az ukrajnából nemrégen érkezett varjak is bágyadtan kárognak felettünk, magukra húzva a ködtakarót, látni nem lehet őket, csak hallani. Sem kedve, sem lehetősége nincs az embernek,  ( főleg vadásznak) hogy nekiinduljon. Minek ! Hová? 

De mégis van egy vadászat, aminek a köd a barátja, ez pedig a libavadászat. Régi emlékeimben - amikor a Dunapart még a területünk része volt - csodás élményekben volt részem - a reggeli és az esti libaleseken. 

Egyik emlékem még a mai napig él bennem, amikor azt éreztem, hogy elvesztem. Elvesztem a ködben.

A Duna kefesűrűn benőtt zátonyán keresztül kellett kigázolni az "élő" Duna homokos partjáig, ahová a libák szoktak estére behúzni. Velem jött Rokk kutyám is, Istennek hála. Esteledett, sötétedett, a napközbeni köd egyre sűrűsödött, mire véget ért a húzás - arra nem emlékszem lőttem-e, vagy sem - gyakorlatilag nulla lett a látótávolság. Bármerre fordultam, csak tejfehér masszát láttam. A visszafelé vezető ösvényt meg elvétettem. Magyarán eltévedtem a zátonyban, azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Rokk, pedig lelépett! Ekkor mentő ötletként ( na jó, enyhén bepánikolva) egyet lőttem a semmibe, amire Rokk visszanyargalt, hátha hozni kell  a lőt vadat. Rákötöttem a pórázt és annyit mondtam neki, hogy indulás haza ! Ettől-e, vagy az ösztönétől vezérelve, de szépen kivezetett a zátonyból, éppen az otthagyott autómig !  

Epilógus ! Örökké hálás lettem volna a kutyának, ha egyszer nem lép le és tűnik el egy szarvasrudli után - végleg ! 

 

Vadászláz!

2022.10.19. 17:49

A dámbika átesett a trófeabírálaton és ezüst érmet kapott. Hogy ez számít-e valamit? Talán csak annyit, hogy az élményre, a vadászat minden percének azóta is tartó dédelgetésére szakmai igazolás, hogya kilövés jó volt.

Nem árulok el titkot, amikor elmondom, hogy egy vadászati sikeren napokig tudok "ülni", újra és újra átélni, ahogy egyí barátomnak mondtam, ezt a bikát én már legalább negyvenszer meglőttem - gondolatban. 

De a lövés, az elejtés - a vadászatnak, a vad becserkelésének, "csak" a  - megkoronázása, hab a tortán. Az "én" bikám sem könnyen adta meg a lehetőséget, a két verekedő bika nem sokat mutatott az oldalából, a sűrű szálerdő szinte az egész testüket takarta. Laci - a kisérő vadász - közvetitett, most a jobb oldlalit lődd, most a balt, majd megint jobbot  és ez így ment percekig, ami nekem örökkévalóságnak tünt. 

Nem volt mindegy, melyik bikát lövöm meg, mert az egyik küzdő fél, fiatalabb, gyengébb bika volt. Aztán egy pillanatra "beszobrozott" a két bika - erőt gyűjthettek a továbbiakhoz - és az erősebb bika oldalából is láttam egy keskeny csíkot, amit már csak a fegyver dörrenése követett. 

Szokták kérdezni, érzek-e lámpalázat lövéskor. Bevallom nem ! De a lövés után, olyan remegés tör rám hogy alig tudom a pipám csutoráját a számba passzítani anélkül, hogy ki ne üssem a fogaimat.

Vadászni pedig csak addig érdemes, amíg ezt a lázat érzi az ember!  

süti beállítások módosítása