Ma i napon Semmelweis Ignácot ünnepeljük, holnap meg magamat kéne, de egyikben sincs sok örömöm. Ugyanis szegény Ignác, ha látná a magyar kórházakat, forogna a sírjában. Több mint tragikus, hogy félnek a betegek kórházba kerülni, nehogy ott szedjenek föl a bajuk mellé, valami brutális kórházi fertőzést!

Itt tartunk 2025-ben kedves Ignác!

A saját 82-m nek meg csak azért kéne - persze csak módjával -örülni, hogy egyáltalán megéltem, de ennek az volt az ára, hogy nincs egy porcikám sem, ami ne szorult volna már reparálásra, vagy - csere alkatrész hiányában -  ne dobták volna ki belőlem.

Persze azért Isten iránti hálám töretlen.   

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.