Jujjjj de jó Doki, hogy felhozta ezt!! most nagyon egy húron pendültünk....éreztem is vártam is, hogy ezt a témát felhozza blogján! Nem akartam szándékosan a virgácshoz írni....és most elmondhatom, hogy ez a hír akasztott ki legjobban a napokban...nagyonis...a kié a felelősség témát!!!Amikor ezt megláttam, hogy két gyermek szánkóbalesete miatt nem egy tucat ember akarta meglincselni az illetőt aki ezt "okozta" kiakadtam.
Álljunk csak meg!! nézzük csak meg!! Ha gyermekemet valaki bántja ösztönösen az jön, hogy alárúgok és átküldöm szopránba az illetőt...DE ez itt...ezt neeem. Szándékosan tette, Egész biztosan nem? És hol is történt? Hol is voltak a szülők akkor? És erre ez a hirtelen agressziv reakció lenne a válasz?! Ez nem engedhető meg!!! Én inkább attól szörnyülködöm, hogy tejóóég hol volt a szülő??? Hol a lótúróóóba volt???? Ez már megint a megszülőm a gyereket, védem foggal-körömmel mert az én vérem, meg a "majd én megmutatom és nekem senki se mondja meg hogyan kell nevelni" a mindenem a gyerek...de addig a kérdésig már nem jut el az illető, hogy "tejóég mit nevelek belőle?" Mit váltok ki én a viselkedésemmel, tetteimmel őbenne? mit adok át neki? Most őszintén...mit várhatunk majd azoktól a gyerekektől akik ennyire (mert ez már tényleg erőss!!!ez már az önuralom totál elvesztése) elvadult, kezelhetetlen, elszabadult indulatokat látnak. Ezen nem igaz, hogy nem lehet uralkodni!!!Mert ezen aztán tényleg tudni kell !!!!!!! Tömegesen adavergődni...és egy szerencsétlent majd a halálba küldeni.....na ezt merné velem valaki megcsinálni!!!! Mindenki tud ingerültté válni....de ennyire ez már helytelen....ott kell lennie a féknek, azt kell mondjam még akkor is ha a gyermekedről van szó....ilyne esetben mindenképp! Miért? Mert ez nem volt szándékos bántás, rosszakarás! Itt a helyes megelőzés (FELÜGYELET!!!!), gyors segitségnyujtásba, helyzetfelismerésbe kell energiát fektetni, nem a féktelen meggondolatlan tombolásba. A szorult helyzetből nem így kell keresni a hirtelen kiutat....kiakasztott a dolog nagyonis...főleg a később ártatlanul arra vezető elleni támadás.
Így nem lehet nevelni gyereket. Életveszélyes dolog!...ilyenkeor az is végigfut az agyamon...hogy mit hallottak otthon az odasereglők gyermekei....és az mennyire szolgálja a nyugodt,békés, szeretetteljes fejlődésüket??? Ugye finom voltam?

És ha ez valakinek nem tetszik...csak jöjjön szívesen leülök vele beszélgetni...neveléselméleti, pedagógiai szakkönyveket, szakembert is magunk mellé ültetve...nem indulatosan!...higgadtan, szépen diplomatikusan..segítőkészen..mert az bőven elég....hiszen ember embergyermekenének a legjobbat akarja!!!

@Az angol beteg: bevallom, erősen visszafogtam magam az íráskor, ennél sokkal markánsabb a véleményem. Már megint vétlen ember lincselése, már megint cigányok - hogy nevezzük néven a dolgokat. Óriási tragédia történt,- ez kétségtelen - de ennek felelőse a szülő, aki nem tanítja, vagy tiltja bizonyos dolgoktól a gyerekét.Nem mellesleg, a TV felvételeken jól látszot a kisdedet cipelő cigányasszony szájában a cigaretta.Igen, megszülni, azután nem törődni a gyerekkel. Hol is kell keresni a felelősöket?

És nyílván nagyon örülök, hogy doki megúszta az esetet! Ez valami szörnyű érzés lehetett ,amit akkor átélt. Nagyon kell figyelnünk, kétszeresen kell szülőnek, nevelőnek lennünk....a "Labda után jön a gyerek" szabály mellé építsük be a "Domboldal jön a szánkó" szabályt is...

@Acél Csaba: Tudom Doki. Abszolút éreztem és átéreztem hogy visszafogta magát. Igazából én is....ez engem szörnyen felkavar...jó oké nem én vagyok a világmegváltója....kis porszem vagyok...kis mitugrálsz aki osztja itt az észt. oké. de így van basszus tanulják már meg az emberek, hogy a gyermek felelősség!!! Nekem még nincs mondhatják könnyen beszélek...de van valamim ami nekik nincs: erős felelősségérzetem...és az a nevelés alapköve. Anélkül neki se kezdjünk...

Ráadásul akiben nincs rend...(márpedig felelősségérzet nélkül nincs, ha gyerekről van szó különösen!!!)...azt rendetlenséget teremt maga körül.

@Acél Csaba: Erről jut eszembe Doki...nemrégiben oroszlánt követelő harcot említettem...amit nem fejtettem ki..hát azt szépen megnyertük...az értelem és ész erejével....nem kellett öklözni! Meg az általam említett problámák is oldódnak szépen...sőt! Megelőzés, stratégia, türelem...és bármiből van kiút...nem kétségbeesett tombolás...

Röviden válaszolnék. A felelősség a szülőé. Nekem is van gyermekem, ő is volt kicsi, járt szánkózni, miután elmentem vele, és megnéztem hogy biztonságos-e a terep.
Ma a legtöbb szülő azt sem tudja hogy egész nap hol van és mit csinál a gyermeke. Mert az idő lenne, odafigyelni rá. Én, anno, minden percéről tudtam. Legalábbis azt hiszem.
Nem gondolom, ha a gyermeket otthon megkérdeznék, hogy hol volt szánkózni, épeszű szülő megengedné, hogy egy meredek , stop -táblával végződő közúton a csemete ott "rulettezzen" kockáctatva az életét, na meg az autósokét.
Ezen túlmenően esetleg az önkormányzat részéről is történhetne valami figyelemfelhívás, hogy tilos és életveszélyes csúzdának használni a közutat,többszempontból is.
Ugyanis testi épségük kockáztatása mellett nem kevés bosszúságot okoznak ezzel a lakóknak, akik emiatt nem jutnak hazáig autójukkal.
Egyébként amikor a mai, modern nevelési elméletek ( nem tudományos, csak úgy a jól bevett gyakorlat) kerül szóba, akkor nekem erős késztetésem van a véleményem kinyilvánítására.
Most is kűzdök még egy darabig, aztán elmondom.
Nem vagyok pedagógus, de mélységes ellenszenvet érzek a mai fiatal szülök, gyerekre mindent ráhagyó nevelési elmélete ellen.
Jó lenne ha tudomásulvennék, hogy a gyermek nevelése nem az iskolára tevődik, hanem a szülő feladata.
Ezenkivül nem kéne mindent ráhagyni a gyermekre, hiszen a társadalmi együttélés során bizony be kell tartani alapvető dolgokat, és el kell fogadni, hogy vannak tiltások, vannak határok, amiket nem lehet átlépni, mert annak komoly szankciói vannak.
Jó lenne, ha a gyermeket tiszteletre és engedelmességre nevelnék. Ugyanis ez alapvető feltétele a békés egymás mellett élésnek. A mai fiatalok neveléséből a fegyelmezés teljesen kimaradt. Ezért, amikor iskolába kerülnek, szegény pedagógusra hárul a gyermek szocializációjának nemes és "megtisztelő" feladata. Aztán ha ezért cserébe nem verik épp meg a pedagógust vagy nem jelentik fel, akkor esetleg megpróbálkozhat a tantárgy tanításával. Nem vagyok pedagógus, de sajnos mégis szembesültem sokszor ezzel.
Legutóbb azt hallottam, hogy nem szabad hülye tiltásokkal a gyermek akaratát letörni, mert sérül a pszichéje.
Hát.... aztán később az utcán végzi drogosként, alkoholistaként, vagy valamelyik galeri tagjaként, esetleg valamelyik büntetésvégrehajtóban, mert képtelen beilleszkedni, mert nem tűri a kötöttséget, mert nem tudja elfogadni a szabályokat.
Én nem tudom, de azt hiszem hogy egy idejében elcsattant "pofon"-ba nem sérültem bele én sem gyermekkoromban.
Tudomásul kell venni a gyermeknek is , hogy nem tehet meg mindent kénye kedve szerint, mint ahogy mi felnőttek sem.
Kicsit elkanyarodtam a "szánkózástól", de ez a téma is kapcsolódik a felvetett felelősség problémaköréhez.

@Yarissa: Kedves Yarissa! Tökéletesen egy véleményen vagyunk! Totál így gondolom én is. Való igaz, hogy minden kis gyermek egy egyedi kis élet különböző személyiségjegyek, attitűdök, viszonyulások, képességek birtokosa. Önálló fejlődésének nem szabad gátat szabni, azt hagyni kell kiteljesedni..DE ez nem határok nélkül történik... közel sem. Ezt szoktam én talán helytelenül úgy megfogalmazni, hogy "nem uralhat bennünket a gyermek". De mi sem uralkodunk felette. Egy szeretetteljes egységnek kell lennie, nem csak én és gyermekem között, hanem az egész családon belül, minden tagra kivetítve. Egy mindenkiért, mindenki egyért elvet követve...(ezzel már megfelelő időben felelősség-érzet kiépítő motívumot teremtünk)véleményem szerint így ezen az úton lesz a legtöbb jóra, helyesre fogékony a gyermek. Nem vész el, nem sérül személyisége. Mert az egység és szeretet biztonságát érzi. Nincs jobb nevelési elv a kollektív szeretetnél ez egészen biztos!

És igen helye van az intő szónak,mozdulatnak a határszabásnak...a "durcinak" nem engedésnek. A szeretet nem pillanatnyi fellángolás...tartós kapocs....ezzel nem borul az egység. Borulni azzal borul ha rossz mintát mutatok vagy "támogatok". Következetesség, szeretet: nevelni így lehet!

Igen a pedagógusoknak nem könnyű és egyre nehezebb...ráadásul ők nem egy-két gyermekért felelnek, hanem azért az osztályért amelyikkel éppen vannak...legyen átlagosan 20-25 gyermek egyszerre...ügyeletük során pedig azokért is akiket nem tanítanak...és igen valóban nagy súly az otthoni ellennyomás. Korrigálni az otthon elszúrtakat?! Ez kemény feladat amikor folyamatos ellennyomással találkozik. De ez kihívás ami ellen minden kis lélekért, minden jobb kis jövőért fel kell venni a kesztyűt. A lehető legjobb és legemberibb értelemben.

@Az angol beteg:
Varázsló is vagy?
Ezt hogy csináltad?
Vagy a rendszer kűldte?
A kommented teljes szövegét megkaptam e-mailben is.
További szép napot Neked !

Ma reggel hosszasan nézegettem a madarakat.
Úgy tűnik a "rendszer" méltónak talált, hogy visszakapjam eredeti nevemet.
Valami azt súgja, korai az örömöm.
Yarissa

@csőrike1: :-) Ejjj ha varázsló lehetnék...egyedül a rossz fogaimat és ínyemet hagynám meg, hogy hűséges betege maradhassak Dokinak.

Sztem a Doki itt a bűvész:-) vagy aki beállította, hogy a kommentre komment-reakciót e-mailben is olvashassa az akinek címezték....ami akadályoztatás esetén egy szuper jó dolog.

Szép Napot Kívánok viszont:)

Még röviden annyit az előzőekhez...hogy a nevelési álláspontom mellett annyira kitartok, hogy volt hogy valakit ezért ki is zavartam otthonomból, mert nagyon úgy tűnt nem értette meg. Nagyobb önuralommal kell kezelni a dolgot igen...de akkor is kitartok amellett, amit fent említettem. Mert rohadtul nem mindegy, hogy mit miért és hogyan teszünk, ha gyerekről van szó. Nekem ez a véleményem. Lehet támadni engem ezért, ha valaki másképp gondolja. Állok elébe.

Csak még egy tapasztalt eset: Autóval közlekedem, egyszercsak az úton előttem egy babakocsi..az anyuka viszont a járdán trécsel...Helyénvaló kép ez? Még viccből se tudnám mondani hogy igen. Én nem tudom komolyan, hogy egyesek hova teszik az eszüket....

...a "kizavarás" szó fenti használata pedig enyhe túlzás volt tőlem....de a lekommunikálása igazságtól, elvtől, hozzáállástól függetlenül kétségkívül szégyelnivaló hiba is...tény, hogy minden körülmény között higgadtabban kell reagálni, mert a hirtelenből jött kapkodás, kiabálás saját emberi v. egyéni gyengeségünk bizonyítéka. Jó pap is holtig tanul....

@csőrike1: Most látom...nekem is érkezett e-mailen egy csőrike1 komment. :-) Varászló-találkozó van...

Csőrike: Ez igen! ..végre leánykori néven folyt a németh-angol társalgás.Nagy "csavar" a történetben, hogy a balesetes kisfiú szivét megkapta egy erre váró kisgyermek.Ehhez szülői beleegyezés kell. Le a kalappal előttük.

@Acél Csaba: Az valóban, kétség kívül nagyon szép és helyes dolog! Nem tudom van aki amúgy ebbe nem egyezne bele? amikor és akin, amin segíthetünk segítünk. Ez alap. Nem?

Mint ahogy alapvető a szörnyű tragédia okán mindentől függetlenül átérzett borzasztó fájdalom és együttérzés is....

Előzzük meg időben a hasonló eseteket!!!

Tegnap nem voltam blogon(aerobic)es egy kesz regeny all elottem.....csatlakozom ahoz,hogy ez szuloi felelosseg..bar en is anya vagyok,nem tudom mire szamithatok,de mint Csorike is mondja egyedul nem engedem ki,ha nem bizonyosodtam meg rola,hogy a terep biztonsagos...sajnos az ordog nem alszik,de jobb elore felni,mint megijedni!

@Acél Csaba: Tiszavirág életű volt a "létem".