Postai küldeményben egy könyv várt itthon. Vadászkönyv, vadász is írta. Pontosabban egy hívatásos vadász. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a szerzőt jól ismerem, többször is vadásztatott. Miután nem hatalmazott fel nevének közlésére, álljon itt csak keresztneve: Zsolt.

Amíg a gerlékre vártunk, jókat beszélgettünk, amiből kibontakozott bennem egy kakteres, a véleményét nyiltan vállaló, ezért - ha kell - mindenáron kiálló ember képe. Szeged - közelsége, ízes "őzésben" érződött, miután én is ott végeztem, zene volt füleimnek. 

Hadd mondjak el valamit. Vadászatban eltöltött közel ötven év tapasztalata alapján - amihez a fogalkozásom adta emberismeret is hozzájárul - gyors diagnózist tudok kiállítani az engem kisérő vadászról, vagy vadásztársról. És most nem elsősorban a hívatásos vadász szakmai felkészültségét említeném, hanem az emberi hozzáállást, meg a lelkesedést. Nincs hiány Zsoltban egyikből sem, mondhatom szerencsés az a vadásztársaság, ahol ilyen hívatásos vadász dolgozik.

Nagyon sok sikert az elsőkönyves írónak és ha lehet kívánni valamit, akkor azt, hogy maradjon meg a hívatásos vadászatot valóban hívatásának tekintő, jó humorú, őszinte embernek, mint amilyennek megismertem. Illetve, mögismertem !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.