Ünnepség volt tegnap Hetvehelyen. Igazából szomorúsággal tölt el az esemény megnevezése, maga a "búcsú" szó, ami valaminek az elmúlását jelenti. Egyébként sem a szalonkáktól búcsúztunk, mert azok - köszönik szépen - jól vannak, már valahol északon, ahol a családalapítás a legfőbb gondjuk, hanem - ajjaj, majdnem vadászatukat mondtam - "csak" a monitoringozásuk történt.

Ezt búcsúztattuk. De minden szezonzáró búcsúban benne van a jövő évi remény is, hogy: veletek jövőre újra itt ! Már ötödik, vagy hatodik éve tartom a "búcsúbeszédet", mondhatni tradíció lettem. Ennyi "előnye" van, ha az ember korelnök. Ebben az évben, nagy meglepetés érte a résztvevő vadászokat - bevallom én már előzőleg tudtam róla, majd azt is elmondom miért - ugyanis, egy szalonka motívumokat talmazó gyönyörű kopja lett felavatva. Nos, azért tudtam róla, mert a kopjafa hátoldalára, "üzenet" került:

Erdők buja leheletét,

Tavasz üzenetét, lélek békéjét,

Szalonka röpte vési szivembe !

Saját gondolatomat, hitvallásomat faragta ide Szatyor Miki szobrász, a kopjafa megálmodója és alkotója.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.