Reggelre óriási izomláz bénítja a lábam, az emeleti lépcsőkön is alig tudok levánszorogni.  Bizarr fantázia, fanatizmus és hatalmas önbizalom kell ahhoz, hogy az újabb és várhatóan nagyobb hegymászást bevállaljam. Bevallom, hezitálok is, a józan eszem és a vadászvérem vív csatát, az egyik szerint ne nyafogj, ezért jöttél minél nehezebb annál emlékezetesebb...stb, a másik énem pedig maradásra int. Mond azt, hogy nem bírod, nem akarod a lábtörést kockáztatni, stb. monj bármit, csak ne kelljen ezeken a merev lábakon sziklákra lépegetni. Zerge vagy te?  Vagy "csak" zergevadász? Miközben "ők" bennem vitatkoznak, már fel vagyok öltözve, barátaim is az autóban, indulunk.

Egy kis vadászkunyhóhoz parkolunk, a barátok maradnak, jó meleget csinálnak és várnak rám. Én pedig újból elindulok Tóni öles léptei után, rögtön a házikó melletti meredek falon fölfelé.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.